Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Nagy Myrtil: Színpadi folklór
160 Nagy Myrtil Szakmai/ffiinőségi problémák - az újonnan alakult vagy kisebb csoportok nem tudják, kihez forduljanak szakmai segítségért, vagy nem tudatosítják, hogy fejlődésük szempontjából erre szükség lenne. Az alapiskolák mellett működő csoportok nagy része szakkörként működik, nem felkészült pedagógus vezetésével. A létező adattárak nehéz hozzáférhetősége, megközelíthetősége - 1. nem mindenki számára elérhető (távolság), 2. sokan nem tudják, mi minden igényelhető (gyenge medializáció), 3. kezdő pedagógusok nem ismerik a „szalagról tanulást”, nem tudják az esetleges anyagokat kihasználni (vezetők szakmai színvonala). A szakmai képzések rapszodikusak - pénz-, szervező-, érdeklődésfíiggőek. A felnőtt néptánccsoportok alacsony száma - az utóbbi években sok csoport szűnt meg, a gyermekcsoportokból kikerülők nem mindig tudják hol folytatni ezt a tevékenységet. A hagyományőrző együttesek számának természetes apadása. A fenti felsorolásból kitűnik, hogy kiemelkedően fontos, a színpadi folklórmozgalom fejlődésének szakmai, művészeti biztosítása, pedagógiai feltételeinek javítása, a művészeti tevékenység támogatása, valamint a mozgalmon belüli együttműködés, kapcsolattartás, információáramlás elősegítése is. A szlovákiai magyar színpadi folklórmozgalom egyik, eddig gyéren hasznosított lehetősége, hogy kihasználja a magyarországi tapasztalatokat. Feltétlenül szüksége van arra, hogy szakmai szervezetei felkarolják és közvetítsék számára a jó példákat, hozzájuttassák az információkhoz, és minőségi fejlődését biztosítsák. Fontos lenne azonban az együtteseknek is tudatosítaniuk, hogy saját fejlődésükbe nekik is invesztálni kell. A tárgyalt együttesek között például csak négynek van saját honlapja (Ifjú Szivek, Szőttes, Ilosvai, Pihegő). Az önellátó együtteseknek meg kell tanulniuk pályázni és kihasználni a helyi forrásokat. A szakmai szervezeteknek a hosszú távú fenntarthatósággal is foglalkozniuk kellene. Ehhez tartozik többek között az országos és regionális rendezvények színvonalának emelése, a szakmai háttérintézményként szolgáló adattárak hozzáférhetővé tétele. 4. ÖSSZEGZÉS Napjainkban, amikor megszűnt a hagyományok átadásának az a módja melyet családi tradíciók, közösségi normák szabályoztak, már nem beszélhetünk klasszikus értelemben vett népművészetről. Mégis azt tapasztaljuk, hogy nem csökken az érdeklődés iránta. Fontos ezért a hagyományos (paraszti, népi) kultúra közvetítése, be- és megmutatása a mindenkori aktuális közkultúra felé. A néphagyomány élhető műveltségi tényező, érvényes tudásként jelenik meg a közművelődésben, a szórakozásban, az oktatásban. A hagyományos műveltségnek, melynek egyik közvetítője a színpadi folklórmozgalom, az egyetemes kultúra részeként kell tovább élnie.
