Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Nagy Myrtil: Színpadi folklór
158 Nagy Myrtil regszemléin résztvevőként csak a 16. életévüket betöltött amatőr előadók szerepelhettek, gyermekcsoportok csak versenyen kívül léphettek fel. Hét kategóriában zajlott a megmérettetés. A kategóriák kialakításában két szempont érvényesült: egyfelől a népzene megszólaltatásának módja és a néphagyomány bemutatásra kerülő része (szólóének, éneklőcsoport, hangszerszólista, zenekar, néptánc és népszokások), másfelől pedig az előadók státusának megkülönböztetése (hagyományőrző és hagyományápoló). 1994-ben rendezték meg utoljára. A versenyt újra a Csemadok és a Patria Rádió indította el, és hosszabb szünet után 2000- ben került először, immár más felépítésben megrendezésre. A versenyt nem előzik meg válogatók, a jelentkezők közül a zsűri jelenléte nélkül választják ki a résztvevőket.85 Bíborpiros szép rózsa népzenei verseny A Bíborpiros szép rózsa népzenei verseny 1997-ben került először megrendezésre, mintegy folytatásaként az 1994-ben megszűnt Tavaszi szél vizet áraszt népzenei versenynek. A vetélkedő ezt követően kétéves ciklusban került megrendezésre, 2005-ben zajlott a vetélkedő ötödik évfolyama. A népzenei seregszemle megszervezését a kezdetektől fogva a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya, illetve 2004-től a Csemadok Művelődési Intézete vállalta Huszár László szervezési és Ág Tibor szakmai irányításával. A döntőt, melyet Dunaszerdahelyen rendeznek, területi válogatók és elődöntők előzik meg Szlovákia több pontján. A területi válogatók nagyjából járási, az elődöntők kerületi, illetve megyei szinten zajlanak. A vetélkedőn elért eredmény komoly szakmai minősítésként is szolgál. A versenyen több kategóriában osztanak díjakat. A legrangosabb a Bíborpiros szép rózsa díj, mely a verseny fődíját szimbolizálja, ezt követi a nivódíj. A vetélkedő egyben a Vass Lajos Népzenei Verseny Kárpát-medencei döntőjébe is nevez résztvevőket. Szlovákiai Táncháztalálkozó és Népművészeti Kirakodóvásár A Szlovákiai Magyar Folklórszövetség rendezvénye, mely 1990 és 1999 között került megrendezésre, eleinte Dunaszerdahelyen, majd Komáromban. A nagy tömeget vonzó, a hagyományőrző előadókra és színes, többpólusú műsorra építő rendezvény nagy közkedveltségnek örvendett. Jubileumi, 10. évfordulóját CD hanghordozó kiadásával ünnepelte. Ünnpeváró Országos Játszó- és Alkotóház A komáromi székhelyű Nyári Szabadtéri Táncszínház Alap 2000 óta rendezi meg évente kétszer fesztiválját, melynek célcsoportját a gyermekek képezik. A fesztivál a néptáncra és kézműves foglalkozásokra összepontosít. A húsvéti és karácsonyi ünnepkör köré csoportosítja programját. A népszerű és a népes közönség által kedvelt rendezvényt főként a Komárom környékbeliek látogatják. Néptánctáborok A Szlovákiai Magyar Folklórszövetség által szervezetit néptánctáborokat 1992 és 2000 között évente megrendezték. E táborok elsődleges célja a hazai néptánccsoportokban működő fiatalok tudásának elmélyítése és az együttesek színvonalának emelése volt. Eleinte Zselizen, majd több éven keresztül Nagyfodémesen kerültek megrendezésre. Az utolsó években Gombaszögre költözött a tábor, ahol már érdektelenség kísérte, és megszűnt. 2005-ben a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes élesztette újjá a szlovákiai magyar néptánctáborok hagyományát Szőttes Tánctábor néven. A tábor nagy érdeklődésnek örvend. A Szlovákiai Magyar Folklórszövetség rendezvényei szinte mind megszűntek, pedig nagyon közkedveltek voltak, és pozitív hatást gyakoroltak az egész mozgalomra. Ilyenek voltak: a Népművészeti tábor (Zseliz, Nagyfödémes, Gombaszög) - néptáncoktatásra specializálódott, sok táncos merített tudást és motivációt e táborokból, Táncháztalálkozó és Kirako-85 Lásd Ág Tibor, Új Szó, 2000. november 29.
