Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Nagy Myrtil: Színpadi folklór
Színpadi folklór 157 2.6. Fesztiválok, versenyek és egyéb bemutatkozási lehetőségek Gombaszögi fesztivál 2005-ig a Csemadok Országos Választmányának kiemelt rendezvénye volt. Küldetésnyilatkozata alapján a szlovákiai magyarság és a Csemadok kulturális tevékenységének fesztiválja kívánt és kíván lenni. Nem összepontosít kimondottan csak a folklórra. Ennek ellenére műsorát egy-két kivételtől eltekintve a színpadi folklórt megvalósító együttesek töltik ki. A gombaszögi fesztivál pozitív hatással volt a színpadi folklórmozgalomra, egészen 1995-ig azok az együttesek nyertek ide meghívást, melyek az országos versenyen helyezést értek el, így motiváló hatása volt az amatőr együttesekre. 1995-től azonban már a fellépők összeállításánál főként az anyagi szempont a döntő. Eleinte az Országos Dal- és Táncünnepély nevet viselte. 1969 óta rendezik meg Gombaszögön. 2006-ban a 40-es sorszámot viselte. 1995-ig minden évben megrendezték, ezután csak alkalomszerűen (például a választások évében 1998-ban az MKP nyomására, hosszú szünet után). 2002-től újra évenként kerül megrendezésre, de hajdani fényét elveszítette. A fesztivált 2002-2004-ben a Csemadok Országos Választmányával karöltve a Patria Rádió rendezte, majd 2005-től Gombaszög szervezése teljes mértékben a Csemadok Rozsnyói Területi Választmányának hatásköre alá került. Mint általában az újraélesztett akciók, csak halovány emlékét idézi a hajdani dicsőséges múltnak. Az utóbbi években az ízléses és színvonalas müsorstratégia ellenére a közönség érdektelensége jellemezte, s napjainkban folyik a vita arról, hogy szüksége van-e még a szlovákiai magyarságnak erre a fesztiválra. Zselizi Országos Népművészeti Fesztivál és versenyei 1994-ben rendezték meg 39. alkalommal, s ezután e neves fesztivál megszűnt. A gombaszögi fesztivállal ellentétben Zseliz mindig is a népzene, -dal és -tánc ünnepe volt. Egybe volt kötve a néptáncegyüttesek országos versenyével, mely többnyire a közeli lévai kultúrházban valósult meg, mégpedig úgy, hogy egyik évben a felnőtt együttesek, a következőben pedig a gyennekegyüttesek versenyeztek. A Csemadok Országos Választmányának kiemelt rendezvénye volt, s nem csupán seregszemleként működött, hanem szakmai fórumként is. A fesztivál programja mindig rendkívül színes volt, néprajzi kiállítások, gyermekprogramok, koncertek, kirakodóvásár stb. tették színessé és közönségközelivé. Sok hagyományőrző együttes és szólista fellépése kísérte, a csoportoknak alkalmuk nyílt élőben látni és hallani az adatközlőket. A fesztivál helyét a Martoson 1995 óta évente megrendezett Pünkösdi Népművészeti Fesztivál kívánta átvenni, de ez mára inkább regionális fesztiválként működik. 1994 után a felnőtt együttesek versenyének szervezését a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség vállalta magára, s áthelyezte azt Tornaijára, itt azonban már csak két évfolyamot élt meg. Helyébe lépett a kétévente megrendezett Néptánc antológia, melynek Komárom adott otthont. Ez már nem versenyként működik, inkább sikeres koreográfiák seregszemléjeként, ahol a résztvevő csoportok szakmai bírálatban részesülnek. Mivel mára kevés színvonalasan működő együttes dolgozik, az Antológiák vonzóereje mind a résztvevők, mind a nyilvánosság soraiban minimálisra csökkent. A gyennekegyüttesek számára a Folklórszövetség karöltve a Hagyomány Alappal és az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttessel az Észterlánc Szlovákiai Magyar Gyermeknéptáncfesztivált rendezi meg kétévente Losoncon és Füleken. 2005-ben harmadik évfolyamát élte meg. A verseny rendkívül közkedvelt a gyermekegyüttesek körében, s mindhárom évben magas színvonal és telt nézőtér jellemezte. Tavaszi szél vizet áraszt országos népdal- és népzenei verseny A Tavaszi szél vizet áraszt népzenei verseny a Csemadok Országos Választmányának rendezvénye volt. A hagyományőrző és hagyományápoló együttesek (kórusok, énekes és hangszerszólisták, zenekarok) versenye volt. A Bíborpiros versenyektől abban különbözött, hogy se
