Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Hizsnyan Géza: Színházk - színházi élet
Színházak. A Jókai Napok 1989-2006 101 zőkkel való átgondolt, hosszú távú együttműködésben rejlő lehetőségeket. Ezen a téren sürgősen át kellene gondolni a kínálkozó lehetőségeket, az együttműködés lehetséges formáit, melyek mindkét felet gazdagíthatják. Ugyancsak át kellene gondolni a magyarországi színházakkal és művészekkel folytatott együttműködést, hogy az a jelenlegi esetleges, személyes ismeretségeken és véletleneken alapuló együttműködés helyett hosszú távú, koncepciózus, a színház, a társulatok fejlődését segítő elképzelés része legyen. Szervezési, gazdasági szempontból a színházak decentralizálása, a megyékhez történő „alárendelése” a nemzetiségi színházakat, elsősorban a két magyar színházat érintette a leginkább kedvezőtlenül. A két színháznak az egész magyarlakta területet el kellene látnia. Ez négy megyét érint, s a hasonlóan a megyékhez tartozó szlovák színházakkal szemben összehasonlíthatatlanul több tájolást igényel. Tarthatatlannak vélem a jelenlegi helyzetet, amely ezekkel a plusz költségekkel nem számol kellő mértékben. Módot kellene találni a színházak és az írók együttműködésének segítésére is, legalább kísérletet tenni az annyit emlegetett, sokak által áhított, de egy-két egyedi kivételtől eltekintve semmilyen konkrét formában nem támogatott és „szervezett” szlovákiai magyar drámairodalom segítésére, létrehozására. A színházi élet része a színikritika is. A magyarországi és a szlovák kritika érdektelenségére többször utaltam. Egy-két tiszteletreméltó kivételtől eltekintve kísérletet sem tesznek a szlovákiai magyar színházi élet rendszeres követésére, kritikai „feltérképezésére”. Dusza István korai, tragikus távozása óta gyakorlatilag a hazai magyarság körében nincs a színházi élet teljességét követő és azt tisztes szakmai színvonalon reflektáló kritikus, az alapos, elemző, nagyobb lélegzetű tanulmányok pedig a színházjak) megalakulása óta tartósan, állandó jelleggel hiányoznak. Az Új Szó és a Szabad Újság igyekszik követni a szlovákiai magyar színházi eseményeket, ezt azonban profiljuknak megfelelően csak a rövid recenziók, a „zsurnálkritikai” reflexiók szintjén tehetik. A hazai magyar folyóiratok (a Kalligram egy rövid időszakát kivéve) nem foglalkoznak a színházi történések elemzésével, nem közölnek nagyobb lélegzetű, alaposabb tanulmányokat. A helyzeten a színházelméleti képzésben való részvétel és egy színházelméleti társaság megalakítása, a színházak és kritikusok aktivabb, alkotó együttműködése (pl. a szlovák színházaknál jól bevált „társulati értékelések” formájában) segíthetne. DÖMÖTÖR VARGA EMESE 4. JÓKAI NAPOK 1989-2006. GENERÁCIÓVÁLTÁS KÜSZÖBÉN A szlovákiai magyar amatőr színjátszó csoportok fesztiválja, a Jókai Napok a 2006-os évben 43. alkalommal került megrendezésre. Az első tizenegynéhány év nyilván a mozgalom kialakításával telt, s az anyanyelv megőrzésén és művelésén túl, nem vállalt jelentősebb társadalmi szerepet. Az ideológiailag gondosan felügyelt nemzetiségi rendezvény évekig a „kötelező köröket” rótta, a nyolcvanas években azonban a Jókai Napok egyre erőteljesebben ellenzéki szerepkörrel ruházódott fel. A szlovákiai (illetve csehszlovákiai) magyar hivatásos színjátszás csak minimális szinten vállalta fel a társadalomkritikát, a rendszer bírálatát. Ezért a szabadgondolkodás, az irónia, a szatíra az amatőr mozgalom berkeibe szorult, s erős mágnesként tartotta össze a szlovákiai magyar amatőr színjátszó mozgalmat. A Jókai Napokon részt venni akár nézőként, akár előadóként tett volt, igaz ez az érdem nem elsősorban szakmai jellegű volt, de a fesztivál iránti érdeklődés, a fesztivál rangja, és fontossága befolyásolta a szakmaiság fejlődését is. Egy-egy előadás igazsága természetesen háttérbe szorította az esztétikai kategóriákat. 1989 után a szólásszabadság elvette az öszszekacsintás lehetőségét és szép fokozatosan kicsúszott a talaj az amatőr színházi mozgalom lába alól. Elkezdődött a forma és lehetőségkeresés kálváriája. Innentől kezdve a Jókai Napok nosztalgia-fesztivállá vált. Évről évre mást sem hallani, csak sajnálkozást, „bezzegelést”, a
