Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Hizsnyan Géza: Színházk - színházi élet
Színházak. Egyéb színházi kezdeményezések 99 ai és művészi koncepció. Nem csoda, hogy ebben az időszakban a fiatalok többsége elszerződött (Kovács Ildikó, Boldoghy Olivér, Dósa Zsuzsa, Stubendek Katalin), vagy eleve nem ide szerződött (Bandor Éva, Petrik Szilárd, Tóth Tibor). A kedvező változást az 1999-es év hozta. A színház igazgatói posztjára ekkor pályázat útján Kiss Péntek József került. Az amatőr színjátszó mozgalomban rendezőként igen aktív Kiss Péntektől sokan féltették a színházat, de ő kellemesen meglepte a tamáskodókat. Mindjárt az igazgatása alatti első évadban sikerült jól válogatnia a tapasztalt (Beke Sándor, Gali László, Pinczés István) és a szinte még ismeretlen, ifjú rendezőtehetségek (Kecskés Marika, Tóth Miklós, Honti György) között, megjelent egy konzekvens dramaturgiai törekvés, melynek kialakítása elsősorban a pozsonyi főiskoláról a színházhoz kerülő Varga Emese nevéhez fűződik. Szinte felbecsülhetetlen jelentőségűek a társulatban végbemenő változások: Komáromba szerződnek vagy itt „vendégeskednek” a főiskolát elvégző, vagy még főiskolás fiatalok, sőt - mint azt föntebb már említettem - a kassai Thália Színház legjobbjaiból is sokan ide szerződtek, vagy „szabadúszóként” elsősorban itt játszottak. Kiss Péntek igazgatóságának második évada meghozza a „nagy áttörést” is. Tóth Miklós izgalmas, újszerű, bár kétségeket is fölvető Csongor és Tünde értelmezése még méltatlanul visszhang nélkül maradt, de a főiskolás Czajlik József Amadeusa és Telihay Péter Tartuffe rendezése már jelentős szakmai sikert arat. A Tartuffe-nck a kitűnő előadás létrejöttén túl is óriási szerepe van a színház további fejlődésében: a találkozás Telihay Péter rendezővel, aki a következő évadtól a színház főrendezője lett. A színház tevékenységét végre figyelemre méltatja a magyarországi és szlovákiai szakma is: 2001-ben részt vehetnek mindkét ország legjelentősebb színházi eseményén a Pécsi Országos Színházi Találkozón (Tartuffe) és a Divadelná Nitra nemzetközi fesztiválon {Amadeus). Bár a csúcspontok mellet az évadnak voltak mélypontjai is, s a következő évadban sem sikerült megismételni a 2000/2001-es sikereket, a 2002/2003-as évad igazolta, hogy a színház vezetése jó úton jár. Ennek bizonyítéka az a tény is, hogy a színház megkapta történetének legnagyobb szakmai elismerését - a Sirály előadása elnyerte Kisvárdán a Határontúli Magyar Színházak Fesztiváljának Nagydíját. Azt, hogy - Major Tamás könyvének címével szólva - a színház nem szelíd intézmény, sajnos igazolta, hogy a szakmai sikerek és elismerések, a kiváló produkciók születése nem elégséges a színház jó, zavartalan működéséhez. Az emberi viszonyok alakulása, a művészi koncepció elfogadtatása a társulat egészével, vagy legalábbis a túlnyomó többségével, az emberek közötti kommunikáció zavartalansága, a konfliktusok adekvát feloldása ugyanúgy hozzátartozik egy jó színház hosszú távú, zavartalan működéséhez, mint a művészi munka milyensége. A társulaton belül kialakult feszültségek miatt, melyeket a vezetők képtelenek voltak „házon belül” megoldani, levezetni, kenyértörésre került sor. Az igazgatónak és a főrendezőnek távoznia kellett. Az igazgatói posztra kiírt pályázatot megnyerő Tóth Tibor azonban elkötelezetten tovább kíván haladni a megkezdett úton: a társulaton belüli feszültségeket oldva együtt tartani a jelenleg nagyszerű színészekből álló csapatot, következetesen folytatni az értékközpontú dramaturgiai és színház-esztétikai munkát, szakmai kapcsolatot tartani a magyar és szlovák színház kiemelkedő művészeivel, művészi értékteremtésre fölhasználni a „két kultúrában létezést”. Ezt a reményt erősítette az a tény is, hogy főrendezőnek sikerült megnyernie az egyik legjelentősebb, legizgalmasabb magyarországi színházvezetőt és rendezőt, Verebes Istvánt. Az elmúlt két évadban sajnos egyelőre nem születtek igazán jelentős (az előző időszak legjobbjaihoz mérhető) előadások, s nem láthatóak az egységes, értékközpontú és a társulat adottságait maximálisan figyelembe vevő és kihasználni igyekvő dramaturgia körvonalai sem. 3. EGYÉB SZÍNHÁZI KEZDEMÉNYEZÉSEK Az eltelt másfél évtizedben a szlovákiai magyar színházi világban több-kevesebb erővel állandóan jelen volt egy harmadik hivatásos
