Fazekas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában II. Dokumentumok, kronológia (1989-2004) - Magyarok Szlovákiában 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
II. Egyéb dokumentumok
A „harminchármak” dokumentuma 67 Javasoljuk és szükségesnek tartjuk, a magyar nemzeti kisebbség szakembereinek bevonásával felmérést készíteni a Szlovákiában élő magyar etnikum demográfiai, szociális és urbanisztikai létfeltételeiről. A kor szintjén álló nemzetiségi politika - véleményünk szerint - nem nélkülözheti az emberi lét elemi feltételeinek hiteles és megbízható ismeretét. Oktatásügy A nemzetiségi lét legérzékenyebb pontja az iskola. A csehszlovák oktatáspolitika jelentős figyelmet szentel a magyar nemzeti kisebbség iskolahálózata építésének és fejlesztésének. A társadalmi gondosság és gondoskodás ugyanakkor nem egyenlő szintű: vannak iskolák, amelyek oktatási feltételei és ellátottsága az ország legjobb iskoláinak színvonalán vannak. Emellett jellemző a zsúfoltság, a váltakozó tanítás, s az iskolához méltatlan viszonyok is. A fejlődés értékei kétségtelenek, ugyanakkor az elmúlt két évtizedben olyan negatív tendenciák erősödtek fel a magyar tanítási nyelvű iskolák hálózatában, amelyek meghökkentőek. 1970/71 és 1987 között a Szlovákiában létező 494 magyar tanítási nyelvű alapiskola közül 246 szűnt meg, azaz: 49,8 százalék. Megszűnt az osztályok 30,1 százaléka, és 27,9 százalékkal lett kevesebb a tanulók száma a magyar iskolákban. Ez az 1950-ben megnyitott magyar tanítási nyelvű iskolák 40 százaléka. Megdöbbentő tény: ha ez a tendencia folytatódik, húsz év sem kell hozzá, s megszűnik a csehszlovákiai magyar iskolaügy. Keressük a veszteség okait:- Nyilván közrejátszott az egész ország iskolarendszerét érintő körzetesítés, amely, ha az oktatás feltételeinek a javításában hozott is eredményt, a nemzetiségi iskolahálózatban a veszteséglistát gyarapította.- Az utóbbi két évtizedben bizonyíthatóan megnyilvánult a nemzeti kisebbségek helyzetének felszínes, sematikus megítélése és lebecsülése; az anyanyelv társadalmi, valamint az iskolai oktatásban betöltött szerepének leértékelése és lebecsülése.- A nemzetiségi oktatásügyben a „rólunk nélkülünk” gyakorlata érvényesült: az elmúlt közel két évtizedben nem volt arra példa, hogy az iskolaügyi szervek a magyar nemzeti kisebbség széles nyilvánosságához fordultak volna iskolaügyünket érintő alapvető kérdésekben. Volt „véleménymondás”, kiprovokált névtelen tiltakozások és kikény szeri tett állásfoglalás formájában, amikor az iskolaügyi szervek kész helyzetek elé állították a magyar pedagógusokat és zülőket - 1978, 1979, 1984-ben a természettudományok tantárgyainak szlovák nyelvű oktatása ügyében. Ezek az esetek klasszikus példái voltak a „rólunk nélkülünk” politika gyakorlatának.- Léteznek máig élő tervek és elképzelések, amelyek a magyar iskolába járó gyerekek szlovák nyelvtudását a magyar iskolák reál tantárgyainak szlovák nyelven történő tanításában látják biztosítottnak. Ez a gyakorlat a magyar iskolák tudatos elsorvasztását jelentené. Az itt élő magyarok természetes érdeke, hogy értsék és beszéljék a többség nyelvét. Tapasztalt pedagógusok, a pedagógia szakértőinek véleménye szerint a magyar iskolákban folyó szlovák nyelv tanításának módszerei és gyakorlata elavult. A kétnyelvűség, illetve a szlovák nyelv tanításának kulcsát mi az európai szintű korszerű nyelvoktatás módszerében látjuk és javasoljuk (audiovizuális program, hangfelvételek, videokazettás nyelvleckék).- Ismeretes: nem kielégítő a helyzet a főiskolai oktatás terén sem, a magyar származású főiskolások számaránya távolról sem megfelelő. Tekintettel arra, hogy a felvételi vizsgákon a szociális, nyelvi, érzelmi gátlások sora hat, helyesnek tartanánk, ha a felvételi tesztkérdéseket magyar nyelvre fordítanák, s a felvételizők magyar nyelven vizsgázhatnának.
