Fazekas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában II. Dokumentumok, kronológia (1989-2004) - Magyarok Szlovákiában 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
II. Egyéb dokumentumok
224 Egyéb dokumentumok vák Köztársaság új kormánya által beterjesztett kormányprogram elfogadása után konfliktusokhoz vezethetnek, és ennek nyomán egész térségünket destabilizálhatják. Elsősorban azokra a problémakörökre hívjuk fel a figyelmet, melyek az ENSZ 1992. december 18-i nyilatkozatában is megtalálhatók, tehát az említett nyilatkozat 1. cikkelyének 1. bekezdése, a 2. cikkely 1. bekezdése, a 2. cikkely 1., 2. és 3. bekezdése, valamint a 3. cikkely 2. bekezdése. 1. A kisebbségek önazonosságának védelme a) Az iskolarendszer Az összes magyar iskolaköteles gyermeknek mintegy 25%-a (15 ezer) nem anyanyelvű iskolát látogat. E gyermekek egy része azért nem jár magyar tannyelvű iskolába, mert az oktatási rendszerben hiányoznak ennek feltételei. A Szlovák Köztársaságban az iskolák zömmel állami irányításúak, az állami szervek közvetlen ellenőrzése alatt állnak, a helyi önigazgatásnak vagy a szülői munkaközösségeknek egyáltalán nincs módjuk beleszólni működésükbe. Ezeket az iskolákat az állami költségvetés az állam adóbevételeiből működteti. Ha a szülő úgy dönt, hogy magyar nyelvű állami iskola hiányában gyermekét magyar magán- vagy egyházi iskolába íratja, az ezzel összefüggő költségeket nem írhatja le adóalapjából. A magyar iskolákat - az iskolarendszer minden szintjén - leginkább a kormánynak az ún. alternatív oktatás bevezetését célzó terve veszélyezteti; ennek értelmében a magyar iskolákban szlovák tannyelvű osztályokat nyitnának. Ezt az oktatási formát mind a magyar szakemberek, mind a magyar közvélemény elutasítja; ennek egyik megnyilvánulási formája az az aláírásgyűjtő akció volt, melynek során az SZK 45 ezer magyar nemzetiségű állampolgára írta alá az alternatív oktatás bevezetése ellen irányuló petíciót. Ezzel kapcsolatban az EBEÉ (EBESZ) főbiztosa 1994. június 20-i levelében figyelmeztette a Szlovák Köztársaság külügyminiszterét: nem lát okot arra, hogy a magyar iskolákban ezt az oktatási formát bevezessék. A Vladimír Mečiar vezette új kormány programjában (1995) kifejezésre jut az alternatív oktatás bevezetésének szándéka. Sőt az oktatásügyi minisztérium azokon a dél-szlovákiai településeken, ahol nincs szlovák iskola, a magyar osztályok rovására szlovák osztályokat létesít. A minisztérium ezzel szemben - a szülők kérése ellenére - nem tervezi magyar iskolák nyitását azokon a településeken, ahol ilyenek nem működnek. A Szlovák Köztársaságban kialakult magyar iskolarendszer alapvető hiányossága az, hogy a több mint hatszázezres magyar közösségnek nincsenek magyar felsőoktatási intézményei, holott a 18-26 éves korosztály létszáma mintegy 65 000. A nyitrai Pedagógiai Főiskola keretében de facto nem alakult meg az olyan nehezen kiharcolt Nemzetiségi Kultúrák Kara. Az SZK oktatási minisztériuma nem ismeri el azoknak az oklevelét, akik végzettségüket bizonyos magyarországi tanító- és tanárképző főiskolákon szerezték — annak ellenére, hogy ezek az intézmények oktatási programjukat a Szlovák Köztársaságban érvényes követelményekhez igazították. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy az SZK alkotmánya a nemzeti kisebbségeknek nem szavatolja az anyanyelvű oktatási folyamatban való részvétel jogát, csak az anyanyelvű műveltséghez való jogot. b) Közművelődés A Szlovák Köztársaságban működő közművelődési intézmények az állami költségvetésből származó közvetlen és folyamatos támogatás nélkül megszűnnének. A nem szlovák kultúrák esetében ez a megállapítás fokozottan érvényes. 1994-ben a Szlovák Köztársaság költségvetésében közművelődési célokra 2,3 milliárd koronát különítettek el, ebből 140 milliót a „kisebbségek” részére. Ennek az összegnek 20%-át a művelődési tárca nem a megjelölt célra használta fel.
