Fazekas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában II. Dokumentumok, kronológia (1989-2004) - Magyarok Szlovákiában 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
II. Egyéb dokumentumok
Az elnyomott kisebbségből legyen társnemzet 177 törvényt is. Az államot a csehek és a szlovákok nemzetállamaként határozta meg. A magyar parlamenti képviselők által benyújtott módosító javaslatokat, melyek a helsinki folyamat keretében 1990 júliusában Koppenhágában aláírt dokumentum, valamint az Európa Tanács 1990 októberében elfogadott 1134-es ajánlásából indultak ki, a parlament elutasította. A magyar képviselők tiltakozásul a törvényjavaslat megszavazásakor elhagyták az üléstermet. Vagyonjogi diszkrimináció A Szövetségi Gyűlésben a vagyonjogi sérelmek orvoslására elfogadott törvények (kárpótlási törvény, földtörvény) csupán azokra a jogsérelmekre vonatkoznak, amelyek 1948. február 25-e, a kommunista hatalomátvétel után keletkeztek. Nem vonatkozik a magyarok 1945-1948 között elszenvedettjogsérelmeire. Az ő rehabilitációjuk a mai napig várat magára. A földtörvény esetében szembeötlő például, hogy a magyarok, akiktől 1945^-8 között vették el a földjüket, a most elfogadott törvényes rendelkezések értelmében is - egy 1948. november 17-én hozott rendeletre hivatkozva - csak 50 ha földet kaphatnak vissza, míg a többi állampolgárra ez a korlátozás nem vonatkozik. A másodrendűség alkotmányos megerősítése Az 1992. júniusi parlamenti választások után került sor a Szlovák Köztársaság szuverenitásáról szóló nyilatkozat kihirdetésére, majd 1992. szeptember 1-én elfogadták a Szlovák Köztársaság Alkotmányát. Mindkét alapdokumentum a Szlovák Köztársaság 1993. január elsejétől bekövetkezett önállósulását készítette elő. A magyar parlamenti képviselők javaslatait, melyek a- polgári elvet,- a kisebbségben élő nemzeti közösségek (népcsoportok) identitáshoz és önkormányzathoz való jogának biztosítását,- a többségiekkel való egyenjogúságát,- a parlamenti demokrácia garanciáinak megerősítését célozták elvetették. A magyar képviselők egyöntetűen elutasították ezt az alkotmányt. A végső szavazás előtt elhagyták a Szlovák Nemzeti Tanács üléstermét. Az alkotmány Szlovákiát nemzetállamként határozza meg, a nem szlovák nemzetiségű lakosok identitásának megőrzésére, védelmére nem nyújt garanciát, ezért e lakosok másodrendű állampolgár volta hangsúlyosabbá vált. Az alkotmány ebből a szempontból leginkább sérelmes cikkelyei:- a társulási jog terén - az alkotmány alapján csupán „nemzetiségi szövetségeket” hozhatnak létre. Ez lehetőséget teremt arra, hogy politikai pártjaikat bármikor feloszlathassák;- a művelődés terén - az alkotmány tételesen nem biztosítja számukra az anyanyelvi iskolák létrehozásának és működtetésének jogát, így az alkotmány szerint a létezők is megszüntethetők;-a nyelvhasználat terén - az alkotmány az eddigi hivatalos nyelv fogalma helyett az államnyelv fogalmát vezeti be. Nem nyújt jogi garanciát más nemzeti közösségek nyelvének hivatalos használatára, így ezen közösségek eme jogának további korlátozása várható;- bizalmatlanságot sugall a nem szlovákokkal szemben - az alkotmány leszögezi, hogy a nemzetiségi kisebbségek és etnikai csoportok jogainak gyakorlása nem vezethet a Szlovák Köztársaság szuverenitásának és területi integritásának veszélyeztetéséhez. Az alkotmány azonban nem tartalmaz garanciát arra vonatkozóan, hogy ezzel a korlátozással a hatalom nem él vissza. Az identitáshoz, a szülőföldhöz és az önkormányzathoz való jog megtagadása előrevetíti a hatalom asszimilációs szándékát és főként a magyarság további homogenizálására valamint az újabb etnikai tisztogatásra irányuló törekvését.
