Fazekas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában II. Dokumentumok, kronológia (1989-2004) - Magyarok Szlovákiában 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
II. Egyéb dokumentumok
Szabadság és felelősség. A Magyar Polgári Párt programja 127 Az önkormányzatok megszilárdítása és a központi államapparátus csökkentése azok a feladatok, amelyeket kiemelten szorgalmazunk. Szlovákia új közigazgatási felosztásához A szlovák kormány és törvényhozás már hosszabb ideje foglalkozik a Szlovák Köztársaság új közigazgatási rendszerének kialakításával. Egyetértünk azzal a törekvéssel, hogy a megyék visszakapják hagyományos, történelmi megnevezésüket. Megjegyzendő továbbá, hogy a hatvanas években létrehozott nagy járások, főleg az etnikai határok mentén szerveződők, művileg kialakított területek maradtak, amelyek képtelenek a természetes régiók funkcióját betölteni. Ezért szükségesnek tartjuk kisebb, egy-egy város természetes vonzáskörzetére épülő járások kialakítását. Ezekből épülhetnének fel a megyék. Amennyiben a járások, illetve megyék bírnak majd önálló költségvetéssel is, abban az esetben ezeken a szinteken is létrehozandóak az önkormányzat szervei. Leszögezzük, hogy semmilyen ész érv nem indokolja a magyar kisebbség által lakott területek nyolc, illetve a ruszinok és ukránok által lakott területek két megyébe való bosztását. Ehelyett a nyugat-európai tapasztalatokból kiindulva az önkormányzati elvből kiinduló közigazgatási elrendezésre kell törekedni. Tekintettel Szlovákia déli és északkeleti részének etnikai viszonyaira, ezt a területet kétnyelvű zónává kell nyilvánítani. A zónába azon helységek kerülnének, melyekben a kisebbségi lakosság arányszáma meghaladja az 5%-ot. A felsőbb szintű közigazgatási határokat ezen terület határainak maximális figyelembevételével kell kialakítani. A kétnyelvű zóna számára külön statútumot kell kidolgozni. Szakszervezetek és alkalmazotti részvétel a vállalatirányításban A munkások szervezett érdekvédelme jelentős modernizációs faktort jelentett a térség fejlődésében, amelyet hiba lenne lebecsülni. Ezt a szerveződést a „munkásállam” teljesen szétzilálta. Bár a rendszerváltás után meghozott törvények biztosították a szervezkedés teljes szabadságát, a szakszervezetek átalakulása csak részben történt meg. Az új szakszervezetek átvették a régi struktúrát, aminek köszönhetően az új nagy, ágazati szakszervezetek a hatáskörükbe elsősorban tartozó munkahelyi érdekvédelem helyett a politikai nyomásgyakorlás felelőtlenül alkalmazott eszközeivé váltak. Ez azonban nem lehet indoka a modern szakszervezeti mozgalmak szükségességének megkérdőjelezésére. A nagyvállalatok privatizálása remélhetőleg új irányt ad a fejlődésnek, amelyben a kormány a közvetítő szerepét játssza majd a munkaadók és munkavállalók között. Ami megengedhetetlen, az az, hogy a szakszervezetek mint korporációk uralják a társadalom életét és a politikát. Jelenlegi, nem túl jó tapasztalataink ellenére valljuk, hogy a szervezkedés és a sztrájkjoga az alapvető munkavállalói jogok közé tartozik. Célunk az, hogy a sztrájkok száma és jellege ne azon múljék, mennyire szigorú a sztrájktörvény, hanem a megfelelő egyeztetési mechanizmusok hatékony működtetésével kell megelőzni a sztrájkokat kiváltó konfliktushelyzeteket. Határozottan ellenezzük a politikai sztrájkok engedélyezését mindaddig, amíg nem az ország alkotmányos berendezkedését fenyegeti veszély. Ez azonban már az állampolgári jogok területére tartozik. Az Európai Közösség ajánlása alapján a tagországok legtöbbjében létezik az alkalmazotti részvételnek valamilyen formája. A nyugat-európai és amerikai tapasztalatok azonban azt is bizonyították, hogy az alkalmazottak képviselőinek széles döntési jogkörrel való felruházása gátja a termelés racionalizálásának, lassítja a gazdaság fejlődésének dinamizmusát. A gazdaság transzformációjának időszakában nem tartjuk időszerűnek az említett ajánlások teljeskörű alkalmazását, de a
