Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Liszka József: Tudományos intézményrendszer, tudományos élet és irodalom
398 Liszka József néprajzi kutatásokról rendezett tanácskozás keretében, majd 1987-ben a Csemadok XIV. országos közgyűlésén, továbbá az Egerben 1989- ben rendezett tudományos tanácskozáson, valamint ugyanabban az évben Kassán a Fábrynapokon hangzott el nyilvános fórumon a szlovákiai magyar tudományos intézményrendszer (központi magyar könyv- és levéltár, tudományos intézet, magyar múzeum, publikációs lehetőségek stb.) kialakításának a szükségessége. Mindezt megelőzően a pozsonyi Madách Könyv- és Lapkiadó által kiadott Új Mindenes Gyűjtemény szerkesztőbizottsága (Balia Kálmán, Kovács László, Liszka József, Mácza Mihály, Mészáros András, Méry Margit, Nagy László, Püspöki Nagy Péter, Trugly Sándor, Vadkerty Katalin, Végh László), kiegészülve néhány független szlovákiai magyar értelmiségivel (Németh István, Németh Zsuzsa, Popély Gyula, Turczel Lajos, Varga Sándor, Zalabai Zsigmond), kidolgozta a szlovákiai magyar tudományos élet intézményrendszere kialakításának elméleti és szervezési-módszertani feltételeit (lásd Tóth Károly [szerk.]: Új Mindenes Gyűjtemény 9. Pozsony, Madách, 1990, 219-237. Vö. Liszka 1998, 68-84; Tóth 1994, 107-133).' Bár a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején a budapesti, pozsonyi, brünni és prágai egyetemeken egyre több, társadalomtudományokkal foglakozó fiatal magyar szakember végzett, összehangolt kutatásra, intézményszervezésre csak 1989 után kerülhetett sor. A legszervezettebbek a néprajzkutatók voltak, hiszen már 1989. december 9-én ismét megalakították a Csemadok KB egykori Néprajzi Szakbizottságából a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaságot (elnöke a megalakulástól Liszka József, 1997-től pedig Dániel Erzsébet).2 A Társaság alapvető célkitűzései közé a szlovákiai magyar néprajzi kutatások szervezése, koordinálása, az eredmények közzététele, a népi kultúra propagálása tartozott. Tudományos kutatásokat, konferenciákat, továbbképző tanfolyamokat szervezett, kiadványsorozatában (Népismereti Könyvtár) kismonográfiákat, tanulmányköteteket jelentetett meg (ez ideig öszszesen kilenc kötetben), Hírharang címmel néprajzi tájékoztató füzetet adott ki 1990-1999 között, a fiatal, kezdő gyűjtők eredményeit az Utánpótlás című füzetekben (összesen háromban) jelentette meg (vö. L. Juhász 1999a). Nagyjából ugyanebben az időben, 1990 elején, szintén a Csemadok egykori szakbizottságaiból alakult ki a Csehszlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társasága és a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Társaság is. Utóbbi inkább tudományos ismeretterjesztő tevékenységet fejtett ki. 1992-ben társadalomkutatók (szociológusok, demográfusok, jogászok és történészek) laza csoportosulásaként jött létre Pozsonyban a Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoport (elnöke Turczel Lajos, 2003-tól Vadkerty Katalin, titkára Gyurgyik László). A csoporthoz tartozó kutatók érdeklődési köréhez szabott kutatási projekteket valósít meg, konferenciákat szervez (1994: A szlovákiai magyar társadalomkutatás prioritásai; 1999: A nyelvhasználat és a nyelvpolitika kérdései), évente megrendezi közgyűlését, 1998 óta Mercurius Műhely címmel a meghirdetett téma neves szakértőinek bevonásával szakmai megbeszéléseket rendez, a Kalligram Kiadó gondozásában megjelenteti a Mercurius Könyvek kiadványsorozatot (vö. további irodalommal Kocsis 2000). 1996-ban létrejött a Fórum Társadalomtudományi Intézet (elnöke Öllös László, igazgatója Tóh Károly),3 amely fokozatosan alakította ki egyes osztályait, kutatási profiljait. A megalakulással közel egy időben átvette a somorjai Bibliotheca Hungarica, a szlovákiai magyar könyv- és levéltár működtetését, amely mára az intézet könyvtáraként a legnagyobb ilyen jellegű gyűjteménynek számít (igazgatója Végh László). 1997. október 1-jén Komárom székhellyel az intézet Etnológiai Központja jött létre (igazgatója Liszka József). A kutatóközpont a néprajztudomány hagyományos kutatási területeinek vizsgálata mellett nagy hangsúlyt fektet az interetnikus kapcsolatok kutatására éppúgy, mint a változásvizsgálatokra, valamint a történeti (főleg településtörténeti) aspektusok figyelembevételére. Bár az Etnológiai Központ még 1997-ben alakult, tényleges tevékenységét 1998-tól fejti ki. Szakkönyvtárat, néprajzi adattárat gondoz és fejleszt, valamint létrehozta a Szakrális Kisemlék Archívumot.4 2000-ben
