Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Liszka József: Tudományos intézményrendszer, tudományos élet és irodalom
Tudományos intézményrendszer, tudományos élet és irodalom 399 brit, francia, holland, német, lengyel, cseh, szlovák és magyar kutatók részvételével valósult meg a XII. Nemzetközi. Etnokartográfíai Konferencia a Határ mint néprajzi probléma címmel. 2002-ben a Kisemlékkutatók 15. Nemzetközi Tanácskozását rendezte meg szintén Komáromban (Liszka 2003c). Az Etnológiai Központ megalakulásával bizonyos fokú munkamegosztásra nyílott mód: a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság elvileg a néprajzi kutatás társadalmi bázisának a megerősítésén munkálkodhat, nagyobb erővel foglalkozhat az önkéntes gyűjtőmozgalom kiszélesítése érdekében, valamint a fiatalok továbbképzése terén. Az Etnológiai Központ ezzel szemben kutatási programokat dolgoz ki és valósít meg, a tudományos könyvkiadást, továbbá a néprajzi könyv- és adattár, valamint speciális archívumok gondozását és fejlesztését vállalta magára. A komáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma (igazgató Csütörtöky József), illetve a pozsonyi Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma (igazgató Jarábik Gabriella) pedig elvileg egy központi magyar múzeumi intézmény magva, koordinációs, dokumentációs és publikációs lehetőségekkel, valamint állandó expozíció és időszaki (vándor)kiállítások rendezésének lehetőségével. A Fórum Kisebbségkutató Intézeten belül fokozatosan alakultak ki az egyes tudományos diszciplínák részlegei, így mára a történettudománynak, szociológiának, irodalomtudománynak, az interetnikus kutatásoknak is külön gazdája van. Szociológiai felmérések és elemzések, történeti kronológiák, néprajzi és történeti bibliográfiák, monográfiák készülnek a Fórum Kisebbségkutató Intézet egyre intenzívebb tevékenységet kifejtő műhelyében. A korábban a Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoporthoz, illetve a Szlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társaságához kötődő nyelvészek 2001-ben létrehozták a Gramma polgári társulást, melynek feladata a szlovákiai magyarok nyelvi vizsgálatához szervezeti kereteket biztosítani. Miután még ugyanabban az esztendőben a Magyar Tudományos Akadémia egy szlovákiai kutatóállomást hozott létre, a Gramma felvállalta e kutatóállomás feladatainak az ellátását. Miközben a Dunaszerdahelyen működő Gramma Nyelvi Iroda elméleti és empirikus kutatásokkal is foglalkozik, nyelvi adatbázisokat létesít, a „nyelvtervezésbe” is bekapcsolódik (Lanstyák-Menyhárt 2001). Ha érintőlegesen is, szólni kell a felsorolt tudományos csoportosulások tevékenységének finanszírozási kérdéseiről is. Közös jellemzőjük, hogy kivétel nélkül valamilyen civil kezdeményezés révén jöttek létre, s tudomásunk szerint a mai napig egyik sem részesül alanyi jogon szlovák állami támogatásban (kivételnek számít a Gramma Nyelvi Iroda, amely - mint utaltunk rá - részben a Magyar Tudományos Akadémia költségvetéséből működik). Egyébként mindegyik csoportosulás évente ismétlődő pályázati procedúrák alapján jut hozzá (ha éppen hozzájut) a működéséhez szükséges anyagiakhoz. Ez a bizonytalansági tényező rányomja persze a bélyegét az egész tevékenységre, hiszen annak irányát az egyes alapítványok meghatározta „prioritások” rossz esetben akár évente változtathatják. Komolyan vett tudományos munkát hosszú távon ily módon természetesen nem lehet végezni. Csak remélhetjük, hogy a szlovákiai magyar tudományos intézményrendszer működtetésének pénzügyi kérdéseit rövid időn belül megnyugtató módon oldják meg azok, akiknek ez módjukban áll. Az 1980-as évek vége felé a szlovákiai magyar kutatók tudományos (vagy féltudományos, adatközlő jellegű) munkáinak a megjelentetésére mindössze két hazai periodikum5 állt a rendelkezésre: a havonta (két hónapos nyári szünettel, tehát évi tíz számban) megjelenő Irodalmi Szemle, amely több-kevesebb rendszerességgel közölt irodalom- és helytörténeti jellegű, továbbá néprajzi (elsősorban folklorisztikai) témájú dolgozatokat is, valamint a pozsonyi Madách Könyv- és Lapkiadó évkönyvszerű, mindamellett nem évi rendszerességgel megjelenő Új Mindenes Gyűjtemény című tanulmánykötet-sorozata. Utóbbinak 1979 ( 1981 )6 és 1993 között összesen tíz száma jelent meg (benne régészeti, történeti, nyelvészeti, néprajzi, művészettörténeti, demográfiai és szociológiai tematikájú tanulmányokkal), s mára lényegében megszűnt. Az előbbi mind a mai