Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)

Herdics György - Zsidó János: A római katolikus egyház

392 Herdics György-Zsidó János letve pl. a Királyhelmeci Kateketikai Központ szervez különféle képzéseket hitoktatók szá­mára. A Szlovákiai Magyar Hitoktatási Köz­pont gondoskodik a hittankönyvek beszerzésé­ről, illetve szlovák nyelvű hittankönyvek fordí­tásának megszervezéséről, de sok helyen a ma­gyarországi hittankönyvek használatosak. Ugyancsak a központ negyedévenként tovább­képzésre hívja össze a hitoktatókat, akik neves magyarországi szakemberek előadásait hallgat­hatják meg. Minden nyáron lelkigyakorlatot szerveznek a hitoktatók számára Magyarorszá­gon. Sok múlik azon, mennyire felkészültek hit­oktatóink, illetve mennyire képesek megszólí­tani a gyerekeket, hiszen a lelkipásztorokon kí­vül nagyrészt rajtuk múlik, van-e templomi énekkar, folytatódnak-e a betlehemes játékok, megőrizzük-e falvainkban a vallási hagyomá­nyokat, amelyeket elődeinktől kaptunk. Kántorképzés eddig csak Magyarországon folyt, valamennyi szakképzett kántor ott tanult. Az utóbbi években kántorképzés indult a ko­máromi egyházi iskolában. 3.2.3. A magyar püspök kérdése és a komá­romi imanap A felvidéki magyar katolikusok helyzetét is­mertetve ki kell térnünk a magyar püspök kér­désére, illetve a komáromi imanapra is. Az imanap célja, hogy a szlovákiai magyar katoli­kusok közösen imádkozzanak magyar főpász­torért és papi hivatásokért. Mint ismeretes, Szlovákiában a magyar katolikusoknak nincs olyan püspöke, aki a magyar hívek pasztoráció­­ját irányítaná, s kidolgozott koncepció szerint gondoskodna a 379 ezer hívőről. A rendszer­­váltás után először egy civil mozgalom, majd egy párt, a Magyar Kereszténydemokrata Moz­galom szervezett Komáromban imanapot. Miu­tán sok támadás érte őket, hogy politikai tömö­rülésként az egyház belügyeibe avatkoznak, létrehozták a Jópásztor Alapítványt, melynek tagjai elkötelezett civilek és lelkipásztorok vol­tak. Az utóbbi években ez az alapítvány szerve­zi az imanapokat. Időközben világossá vált, hogy nem püspökséget - eleinte ugyanis ezt kérték -, hanem az Egyházi Törvénykönyv megfelelő kánonjaival összhangban főpásztort kémek a magyar katolikusok. E kérésüket többször is eljuttatták a szlovák Püspöki Kar­hoz, ill. kifejezték a pozsony—nagyszombati ér­sek előtt, sőt több mint ötvenezer aláirást is gyűjtöttek ennek érdekében, melyet átadtak a szentatyának. A püspöki kar támogatása, meg­értése hiányában azonban e kérés egyelőre nem teljesült. Pedig úgy látjuk, a magyar katoliku­sok átfogó, átgondolt lelkipásztori ellátása, gondozása csak úgy lehetséges, ha a püspöki karnak van olyan tagja, aki kimondottan ezzel a feladattal van megbízva s a megfelelő hatáskö­rökkel felruházva. Enélkül hiába van olyan szlovák püspök, aki tud vagy ért magyarul, ha tevékenysége csupán magyar szentmise bemu­tatására és bérmálásra korlátozódik. Nem lehet célunk az, hogy a katolicizmus nevében feladjuk nemzeti hovatartozásunkat, hogy mindegy legyen, milyen nyelven imádko­zunk, illetve templomainkon kívül ne legyen esélyünk, lehetőségünk arra, hogy magyar evangelizációs programokban, képzéseken ve­hessenek részt híveink Pozsonytól Agcsemyő­­ig. A magyar főpásztor kérdése egyelőre ké­nyes kérdés, hiszen a szlovák Püspöki Kar vé­leménye szerint a magyarok pasztorációja Szlovákiában meg van oldva. Mi azonban to­vábbra is bízunk abban, hogy a felelős szlovák főpásztorok eme véleménye változni fog, s ők is elismerik követeléseink jogosságát. A ma­gyar papság is több alkalommal hangot adott ezzel kapcsolatosan véleményének, memoran­dumot intézve a szlovák Püspöki Karhoz. A memorandumban összefoglaltuk mindazokat a kérdéseket, melyek szerintünk megoldásra vár­nak. Egyelőre azonban semmiféle pozitív vá­laszt nem kaptunk. Az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a múlt év végén a kassai főegyházmegye főpásztora egy magyar lelki­­pásztort kinevezett a vikáriusává (helynökévé), s azzal bízta meg, hogy az ottani vegyes lakos­ságú plébániák lelkipásztori gondozását irá­nyítsa, felügyelje. Pozitívumokról (elsősorban az idő rövidsége miatt) még nem tudunk beszá­molni. A nyitrai egyházmegyében ugyancsak volt egy (szlovák nemzetiségű) püspöki hely­

Next

/
Oldalképek
Tartalom