Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Sándor Elenoóra: A rendszerváltás magyar szemmel
34 Sándor Eleonóra lom 1990. májusi, részletesebb programja szerint nemcsak számarányos képviseletet, de külön kamarát is jelentett volna61 -, az FMK ezt már nem vállalta fel, és más, a szabad választásokon alapuló többpárti képviseleti rendszerbe jobban beilleszthető megoldásokat fontolgatott. Világos és kivitelezhető alternatívát azonban nem tudott nyújtani.62 Az viszont tény, hogy amikor az FMK tartózkodott az Együttélést jellemző radikalizmustól, nem csak a stabil demokratikus intézményrendszer hiányában különösen veszélyesnek hitt szlovák-magyar feszültség eszkalálódása elkerülésének szándéka motiválta. Bár nem függetlenül ettől a szándéktól, de igyekezett nem rontani a VPN-nek a választások előtti pozícióján, amelynek esetleges veresége egyben a forradalom szimbolikus bukását is jelentette volna. A VPN „megóvása” attól, hogy helyzetét a magyar követelésekkel való konfrontálódás megrendítse, már csak pragmatikus megfontolásokból is fontos volt, hiszen 1990 tavaszán mindkét mozgalom eldöntötte, hogy koalícióban indul a választásokon. Amit vetélytársai „szervilis beépülésnek” minősítettek, az az FMK számára a szövetséges pártok közötti természetes egyeztetési mechanizmus jele volt. Az Együttélés megalakítását enyhén szólva nem fogadta kitörő örömmel sem az FMK, sem a VPN. Az új politikai vetélytárssal szembeni természetes ellenszenven, a közbeszéd radikalizálódása miatti aggodalmon túl az elutasításban szerepet játszott, hogy - bár az akkori erőviszonyok fényében ennek inkább szimbolikus, semmint gyakorlati jelentősége volt - a rendszerváltó mozgalmak a Szövetségi Gyűlésben elveszítettek két, általuk kooptált képviselőt — Popély Gyulát és Duray Miklóst. Ez jelentős fordulata volt az akkori sajátos parlamentarizmusnak: a padsorokban megjelent az az ellenzék, amelyet nem lehetett a kommunistákkal azonosítani, amely által felbomlott a „rendszerváltók kontra a múlt bukott képviselői” egyszerű képlete. Popély és Duray talán nem is voltak tisztában saját ellenzékiségük horderejével, ellenkező esetben nem rontották volna felszólalásaik, kezdeményezéseik hatásfokát azzal, hogy összefogtak két kommunista, az 1986. évi választásokon mandátumot kapott magyar képviselővel, Sidó Zoltánnal és Vitéz Erikával. Az ellenállásra az Együttéléssel szemben viszont számítottak az alapítók is. Erre utal, hogy az alakuló pártok közül egyedül az Együttélés hivatkozott támogató külső autoritásokra, Kari Schwarzenbergtől kezdve meg nem nevezett szakértőkön keresztül a kormányon kívüli emberi jogi szervezeteket tömörítő FIDH-ra. A szlovákiai magyarságnak a rendszerváltás kezdetén alakult harmadik pártja, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM) többé-kevésbé külső szemlélője maradt a nagy ideológiai csatáknak. Az MKDM eredetileg nem is politikai szerveződésként indult. Az 1989. december 30-án, majd 1990. február 2-án közzétett felhívás kereszténydemokrata klubok alakítására buzdította a keresztény magyarokat, amelyek célját az előkészítő bizottság, majd szervezőbizottság a hitoktatás bevezetésében, a Biblia tanulmányozásában, karitatív tevékenységben, a „keresztény öntudat és erkölcs kialakításában”, az egyházi zene ápolásában stb. jelölte meg.63 Kezdetben a klubok szervezése a szlovák kereszténydemokraták hasonló törekvésével párhuzamosan zajlott, a katolikus egyház hathatós támogatásával. (A Szlovák Püspöki Kar 1990. január 7-i körlevelét a keresztény klubok alakításáról Szlovákia valamennyi templomában felolvasták.) 1990. február 17-i első közgyűlésén azonban a Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) a politikai mozgalommá alakulás mellett döntött. A nyitrai közgyűlés több szónokának erőteljesen nemzeti, sőt nacionalista hangneme valószínűleg komoly szerepet játszott abban, hogy az MKDM 1990. március 17-i küldöttgyűlése nagy többséggel az önálló politizálás mellett szavazott. A KDH-val szemben azonban, amely a párttörvény alapján történő belügyminisztériumi regisztrációjához kikérte a közgyűlés véleményét, az MKDM előkészítő bizottsága nem várta meg a küldöttgyűlést, hanem már március 3-án benyújtotta a mozgalom regisztrációs kérelmét (a bejegyzés 1990. március 19- én történt meg). A küldötteknek arról tehát már