Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)

Tóth Károly: A magyar intézményrendszer fejlődése

A magyar intézményrendszer fejlődése 265 A tőkehiányra hivatkozva a gazdasági tár­sulások olyan szervezeti kereteket próbáltak ki­alakítani, amelyek kellő ideológiai alapot te­remtve elsősorban magyarországi erőforráso­kat céloztak meg. Ennek tipikus példája volt a Szlovákiai Magyar Vállalkozók Szövetségének megalakítása. Magyarországon ugyanakkor partnerre is találtak a Kézfogás Alapítvány­nál.30 A probléma az volt, hogy tisztán magyar vállalkozó Szlovákiában nem létezett. A tulaj­donosi struktúrák és gazdasági kapcsolatok ele­ve nem nemzeti alapon jöttek létre, és az egyes cégek üzleti kapcsolatrendszerére pedig min­den volt jellemző, csak nem az etnicitás. Pusz­tán a családi alapon szerveződő, vállalkozásnak nem igazán nevezhető, főleg iparengedéllyel rendelkező szubjektumok tartoztak ebbe a kate­góriába, de ezek gazdasági súlya elenyészőnek tekinthető. A Kárpát-medence más magyar régióival szemben (Kárpátalja, Erdély, Vajdaság) Szlová­kiában a magyarországihoz hasonló jogi és üz­leti nonnarendszer és struktúra alakult ki, tehát a két rendszer egymással teljesen kommunika­tív volt, és néhány kivételtől eltekintve tőkeerő­nek sem volt hiányában. Külön elemzést kíván­na annak felmérése, hogy a Szlovákiába átplán­tált magyar tőke milyen gazdasági eredmények­kel járt a közösség intézményi fejlődését illető­en, az ugyanis fontos kritériuma volt a gazdasá­gi társulások támogatásának, hogy a „profitjuk” jelentős hányadát a szlovákiai magyar intéz­ményrendszer támogatására fordítják. Egészen új helyzetet teremtett az OTP, a MÓL és más vállalatok térhódítása Szlovákiá­ban. Ezek azonban már nem a kisebbségi támo­gatási rendszer keretében kerültek Szlovákiába, hanem jól megfontolt üzleti alapon. Tőkeerejük éppen ezért többszöröse volt az elmúlt évtized­ben nyújtott vállalkozásfejlesztési támogatá­soknak, az etnicitás kritériumát pedig teljesen annullálta az üzleti érdek, miközben jelentős anyagi támogatásban részesítették a szlovákiai magyar intézményrendszert. 5. ANYAGI ERŐFORRÁSOK Az 1989-et megelőző időszakban a szlovákiai magyar intézményrendszer főleg állami támo­gatásra támaszkodott. (Azért főleg, mert pl. a Csemadok mellett működő öntevékeny együt­tesek nagyfokú önkéntes munkát fejtettek ki, és az anyagiak tekintetében is szinte csak önma­gukra számíthattak.) A Csemadok állami támo­gatása viszont jelentős volt. A Csemadok KB több tucat alkalmazottal rendelkezett, és a köz­ponti rendezvények kiadásait is a központi ke­retből finanszírozták. Ugyanez volt a helyzet a lapok és kiadók esetében is. 1989 a szervezeti finanszírozás tekinteté­ben gyökeres változást hozott. Az esélyegyen­lőség megteremtése, a különböző új szervezeti formák megjelenése másfajta támogatási rend­szer kialakítását követelte meg. Ugyanakkor a szlovákiai magyar intéz­ményrendszer az állami és a szlovákiai alapít­ványi forrásokból alig részesedett ebben az idő­szakban, hiszen elsősorban magyarországi for­rásokra támaszkodott. Ez akkor is igaz, ha nagyságrendileg az amerikai és nyugat-európai támogatások volumene messze meghaladta a magyar állam által nyújtott támogatások nagy­ságát. Érdemes megnézni, hogy a szlovákiai tá­mogatások aránya hogyan változott az elmúlt években (2. táblázat). Ezen támogatások mellett a magyarországi Illyés Közalapítvány éves támogatása 1994 és 2. táblázat Az állami és alapítványi támogatások összértéke 1996-2001 között Szlovákiában (Sk)31 T ámogató 1996 1997 1998 1999 2000 2001 Állam 1 438 500 1 063 300 1 338 000 864 443 977 602 856 455 Alapítványok 252 677 337 761 394 087 Összesen 1 438 500 1 063 300 1 338 000 1 117 120 1 315 363 1 250 542 Forrás: Kollár-Mesežnikov 1999, 2000, 2001, 2002

Next

/
Oldalképek
Tartalom