Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Tóth Károly: A magyar intézményrendszer fejlődése
266 Tóth Károly 1998 között évente 90 millió Ft körül mozgott, és az 1998-at követő időszakban sem haladta meg az éves 130 millió Ft-ot. Ez éves átlagban 16-18 millió szlovák korona támogatást jelentett az egész szlovákiai magyarság számára. Mindehhez természetesen hozzá kell tenni, hogy olyan kulturális és egyéb támogatásról volt szó, melyet más erőforrásból szinte lehetetlen volt előteremteni. 1998 után, az MKP kormányra kerülésével a szlovákiai erőforrások is megnyíltak a szlovákiai magyar szervezetek számára. A kulturális tárca a kezdetekkor 50 millió, majd később 80 millió szlovák koronát szánt évente a nemzetiségi kultúrák támogatására, ami jelentősen növelte az egész szlovákiai magyar intézményrendszer bevételeit. 5.1. Belső erőforrások - önkéntes munka A kisebbségi intézményrendszer legfőbb éltetője az elmúlt másfél évtizedben is a számokban kifejezhetetlen önkéntes munka volt. A legtöbb szervezet erőforrása aktivistáinak, tagjainak lelkes viszonyulása volt a szervezethez, ami az áldozatos munkán túl sok esetben anyagi hozzájárulást is jelentett. A belső erőforrások fontos részét képezték a szintén számszerűsíthetetlen egyéni adományok. Ezeket általában vállalkozók adták konkrét rendezvényekre az egyes szervezeteknek. Kialakultak azok a körök, amelyek a helyi iskolát, kulturális rendezvényeket, bált stb. éveken keresztül rendszeresen támogatták és támogatják ma is. 5.2. Állami támogatások A civil szektor létrejöttével az állami támogatások rendszere Szlovákiában is megszűnt. Meglehetősen gyér költségvetési támogatásban csak az ún. állami, később önkormányzati (kerületi) intézmények részesültek (színházak, múzeumok, levéltárak, járási könyvtárak stb.). Már szóltunk a Csemadok költségvetési támogatásának megvonásáról (1995), de komoly problémákkal küszködött a két állami támogatású magyar színház is az elmúlt évtizedben, a járási kulturális intézmények'pedig csak a létfenntartás szintjén tudták biztosítani az anyag erőforrásaikat. Még ennél is kilátástalanabb volt a civi szervezetek helyzete. A vállalkozók ugyar adóalapjuk néhány százalékát kulturális és sporttámogatásokra fordíthatták, és ennek összvolumene jelentősnek volt mondható az elmúlt időszakban, a kisebbségi intézményrendszer támogatása azonban ebből a forrásból csak marginálisnak nevezhető. Változást jelenthetett volna az ún. kisebbségi alap támogatása, amelyet 1993 után hoztak létre a kulturális tárca keretében, de 1998-ig ez a Mečiar-kormányzat pártérdekeit szolgálta, és csak 1998 után vált elérhetővé a kisebbségi intézmények számára. Máig megoldatlan a civil szervezetek ún. közhasznú státusának a kérdése, amit pl. Magyarországon már 1996-ban bevezettek, és bár a nemzeti kisebbségi intézményrendszer komoly állami feladatokat is ellát, ehhez semmilyen költségvetési támogatás vagy kedvezmény nem rendelhető. Az utóbbi két évben bevezetésre került a személyi, majd a gazdasági társulások jövedelemadójának 1%-os, illetve 2003-tól 2%-os intézménye. Ez komoly előrelépést jelentett volna a civil szervezetek közvetlen támogatása terén, ha a bevezetésével párhuzamosan a kormányzat restriktiv intézkedései folytán nem szűnik meg az egyéb adományok adóalapból való leírhatóságának korábbi lehetősége. 5.3. Magyarországi támogatások Pontos összesítések és kimutatások nincsenek,32 de bátran elmondható, hogy a szlovákiai magyar intézményrendszer legfőbb alapítványi éltető erejét a magyarországi, elsősorban közalapítványi források jelentették. Az Illyés Közalapítvány a kilencvenes évek kezdetétől jelentős anyagi eszközökkel támogatta a szlovákiai magyar szervezeteket, majd ehhez más közalapítványok is társultak (Új Kézfogás Közalapítvány, Apáczai Közalapítvány, Arany János Közalapítvány, Nemzeti Kulturális Alapprogram stb.). Ugyanilyen jelentőséggel bírt az oktatási támogatások volumene, sőt minden más
