Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Lovász Attila: A magyar sajtó
A magyar sajtó 425 az olvasók a lapokat kifejezetten piaci termékként kezelik, a hazai magyar olvasó a lapokra továbbra is mint intézményre tekint.16 Ez a tény megnyugtató a piaci elhelyezkedés tekintetében, roppantul veszélyes viszont a szerkesztőségek számára. Akármennyire tekinti is az olvasó e lapokat intézménynek, abban a pillanatban, amikor a standon meg kell vásárolnia, vagy az előfizetői szelvényt ki kell fizetnie, a lap termék, és alapvetően az eladásából él. Az intézményként való kezelés egyik ismérve, hogy a lapok közpénzekre jogosultak, és akkor is megjelennek, ha az olvasó nem tartja el őket. Az elmúlt 15 év további komoly kérdéseket vet fel. Az egyik, vajon képes-e a szlovákiai magyar sajtóstruktúra eleget tenni a sajtó klaszszikus feladatainak, képes-e a reflexióra, az önreflexióra és a társadalmi kontroll szerepének ellátására. („A sajtó feladata meggátolni a hatalmat gyakorlókat abban, hogy hatalmukkal saját belátásuk szerint éljenek vagy visszaéljenek.”17) Ahhoz, hogy e feladatokat ellássa, függetlennek kell lennie. A rendszerváltás után a függetlenséget mint a kormányzattól és a pártoktól való függetlenséget fogalmazta meg a sajtó. A forradalmi eufória idején rendhagyó módon párt által alapított Nap és Verejnosť tulajdonképpen az akkor még mindig kommunista struktúrák által birtokolt napilapok ellensúlyozására szolgált. Ugyanígy rendhagyó volt a Národná obroda kormány általi alapítása. E forradalmi időszaktól eltekintve a szlovákiai újságírásban nem létezik állami tulajdonú (vagy közszolgálatinak nevezett, de közvetve állami) nyomtatott sajtótermék. Ugyanúgy a politikai pártok által kiadott időszaki kiadványok sem tekinthetők sajtónak (s az olvasók nem is tekintik annak). A függetlenség mára már egyértelműen az anyagi függetlenséget jelenti. A szlovákiai magyar struktúrában az országos terjesztésű lapok léte, megjelenése egyelőre nem támogatásfüggő. Magyarán: az Új Szó, a Vasárnap, a Szabad Újság vagy az Új Nő feltehetően támogatások nélkül is képes lenne megjelenni, persze kérdéses, milyen formában és milyen kivitelben. A kisebbségi sajtó jelentős része viszont támogatásoktól egzisztenciálisan függő. E dolgozat kereteiben éppen csak megemlíthetők a regionális lapok, hiszen mindegyik magyar regionális termék közpénzekből vagy önkormányzati forrásokból jelenik meg. Az elektronikus média tanácsait politikai úton kreálják, és a parlament szavazza meg őket. Politikai függetlenségről már emiatt is nehéz beszélni. A szlovákiai országos terjesztésű sajtótermékek, köztük az Új Szó mint egyetlen napilap, évente több forrásból is pályázik közpénzekre, közszolgálati feladatainak ellátását támogatandó. A támogatásokat olyan testületek hagyják jóvá, amelyek kialakításába komoly beleszólása van vagy a hazai, vagy a magyarországi kormányzatoknak. Addig, amíg e támogatások nem létfontosságúak, különösebb baj nincs. A példányszámmutatók és a magyarországi piac várható terjeszkedése viszont azt eredményezheti, hogy a kisebbségi sajtó semmiben sem fog eltérni az Európában szokványos kisebbségi lapoktól, amelyek többforrású finanszírozása mellett ugyan komoly kulturális és közszolgálati szerepeket vállalnak, de a sajtó klasszikus ellenőrző és reflektáló szerepeit ellátni képtelenek. Olyanok hát, mint a rezervátumok sajtótermékei, legyenek bármilyen szépek, igényes kivitelűek és olvasottak. 8. A JÖVŐ A szlovákiai magyar piac minden jel szerint önálló piacként megszűnik létezni. Míg a romániai magyarság elég komoly lélekszámú része tömbben, földrajzilag is egységes, körülhatárolható helyen él, a „felvidéki magyarság” fogalma a trianoni döntés után keletkezett mesterséges fogalom. A Csallóközt és a Mátyusföldet leszámítva a szlovákiai magyarok az egykori történelmi vármegyék elszakított északi részén élnek, régiójuk természetes központjai általában Magyarországon találhatók, a szlovákiai magyarság táji, történeti tagolódása okán sosem volt pontosan meghatározható etnikum, és Pozsony csak a magyarság egy kis része számára volt természetes központ. A törvényalkotás, a kormányzás tekintetében Po
