Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Lovász Attila: A magyar sajtó
426 Lovász Attila zsony ugyan fővárosa marad, de jobbára egyéb vonzáskörzetekhez tartozva a magyarországi piacot fogja bővíteni a felvidéki magyarság. Míg 1948 óta a felvidéki magyarok számára a „központi” vagy „országos” sajtótermék az volt, ami Pozsonyban jelent meg, a helyzet már most változóban van: az uniós tagság elérésével, de főleg a schengeni egyezmény érvénybe lépésével a központi vagy országos lap (adó, televízió) a budapesti terméket fogja jelenteni. A Pozsonyban kiadott sajtótermékek regionális termékekké válnak. Ha ehhez a helyzethez a szlovákiai magyar sajtóstruktúra alkalmazkodni tud, van reménye a túlélésre. Ha a helyzethez való alkalmazkodás elmarad, a felvidéki magyar sajtótermékek jelentős része piacvesztés okán megszűnik. Az elkövetkező évtized nagy kihívása, egyben nagy gondja is ez. Arról nem is szólva, miként alakul, alakulhat a magyar népesség száma, mennyire befolyásolja majd a gazdagabb vidékeken a kényelemből fakadó asszimiláció és a szegényebb vidékeken a perspektívák hiányában bekövetkező elvándorlás. Az esetleges új etnikai térképek rajzolásakor a felvidéki magyar sajtó nem befolyásoló tényező lesz; feltehetően már az is sikernek számít majd, ha krónikásként jelen lehet. 9. ORSZÁGOS TERJESZTÉSŰ SZLOVÁKIAI MAGYAR SAJTÓTERMÉKEK 9.1. Új Szó A szlovákiai magyarok jelenleg is egyetlen napilapja 1949. december 15-től jelenik meg folyamatosan. 1989-ig az állampárt központi bizottságának napilapja volt, jellemezhetnénk akár a pozsonyi Pravda magyar testvérlapjaként is, nem volt viszont annak mutációja. Az 1989-es rendszerváltás idején közel 90 ezres példányszámban jelent meg ún. középeurópai újságformátumban (vágott A3) nyolc oldalon. A rendszerváltást követően 1990 januárjától „független napilap”, 1994 novemberétől „szlovákiai magyar napilap” alcímmel fogalmazza meg önmaga identitását. A rendszerváltás utáni időben két évig az állami tulajdonban lévő Apollopress, majd Slovakopress vállalat adja ki, 1992 őszén a szerkesztőség megalapítja a Vox Nova Részvénytársaságot, amelybe ugyanebben az évben külföldi befektetőként belép a Socpress francia kiadóvállalat. A Hersanték tulajdonában levő Socpress (amely 1993-tól a Magyar Nemzet és a Národná obroda többségi tulajdonosa is volt) 1995-ben a hazájában támadt komoly anyagi gondjai miatt kénytelen eladni lapjait, Csehországban és Szlovákiában csomagban árulta részesedését, így az Új Szót kiadó Vox Nova Rt. többségi tulajdonosa 1996-tól a düsseldorfi Rheinische Allgemeine Verlag und Druckerei, amely többek közt a sikeres cseh Mladá Fronta Dnes és a Lidové noviny többségét is megszerezte, két komoly regionális cseh lappal és két nyomdával együtt. A düsseldorfiak 1999-ben válnak meg a Vox Nova ekkorra már közel 90 százalékosra nőtt tulajdonrészétől, helyükre az ugyancsak német Passauer Verlagsgruppe kerül, amely a szlovákiai regionális lapok nagyobb részét, valamint az országos Sme napilapot kiadó Grand Press Részvénytársasággal lép fúzióra 2001-ben. A közös - Petit Press Rt. nevet viselő - cég az Új ózó jelenlegi kiadója, egyben a Vasárnapot is jegyzi. A napilap példányszáma 1990-től fokozatosan csökkent, a pártállam idején mesterségesen 90 ezresre duzzasztott példányszám a kilencvenes évek végéig a felére csökken, 2002-ben az eladott átlagpéldányszám 30 ezer alatt mozgott. A 2003 őszi adatok szerint ez 26 és 28 ezer példány között volt. Eközben a lap formátumváltás nélkül előbb 12 oldalasra, a kilencvenes évek végére 24 oldalasra nő. Részleges grafikai váltás következett be 1991-ben (az 1968 miatt eltanácsolt és főszerkesztő-helyettesként visszatérő Miklósi Péter jóvoltából), 1996-ban a düsseldorfi tulajdonos teljesen átalakítja a lap grafikáját és tartalmi struktúráját, s részleges változtatásokkal és a négyszínnyomás bevezetésével ebben a formában jelenik meg a mai napig. 1990 januárjában távozik posztjáról a pártközpont által 1986-ban kinevezett Kiss József főszerkesztő. A forradalmi viszonyokat köve
