Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Tóth Károly: A magyar intézményrendszer fejlődése
258 Tóth Károly A kisebbségi intézményrendszer alig ismeri a „civil szektor”, a „civil szféra”, a „civil szervezet” fogalmát. Ezek olyan önmegtartóztató fogalmak számára, amelyektől idegenkedik. Helyette „szlovákiai magyar intézményekről”, „szlovákiai magyar szervezetekről” beszél, amelyek egyszerre rejtenek etnikai, nyelvi-kulturális és hatalmi tartalmakat, éppen ezért az érintkezés, az átjárhatóság alig adott a többségi és a kisebbségi szféra között.1* Meg kell jegyezni, hogy a szlovákiai magyar intézményrendszer a kilencvenes évek elejétől tudatosan választotta és vállalta az elkülönülést, sőt az anyagi források tekintetében szinte kizárólag magyarországi erőforrásokra támaszkodott, s ennek következtében az elkülönülés ideológiai következményeit is felvállalta. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a szlovákiai civil szektor sem figyelt oda a szlovákiai magyar civil szervezetekre. A kilencvenes évek közepén kialakított adatbázisaiban szinte egyetlen magyar szervezet sem szerepelt. Ennek hiánya komoly következményekkel járt, hiszen az adatbázison keresztül informálták a civil szervezeteket a pályázati lehetőségekről, ennek alapján hívtak meg szervezeteket képzésekre stb. Változás e téren az internet elterjedésével következhetett volna be, de ekkorra már a szlovákiai magyar szervezetek komoly technikai-műszaki hátrányba kerültek. Ugyanakkor a szlovákiai magyar szervezetek csak mértékkel vettek/vesznek részt az egyébként rendkívül dinamikusan fejlődő és nagyon komoly anyagi erőforrásokkal rendelkező szlovákiai civil szektor életében. Több próbálkozás is volt a közös pontok keresésére (Márai Sándor Alapítvány, Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség, Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Fórum Alapítvány, Katedra Alapítvány, Selye János Kollégium stb.), de a közeledések gesztusértékén túl csak nagyon csekély együttműködési készség mutatható ki. Az okokat kutatva ennek a jelenségnek a gyökerei a szlovákiai intézményrendszer komplexitásában, önmozgásában, tudatosan vállalt izoláltságában keresendők. A két rendszer nem volt (vagy csak elvétve volt) egymással kompatibilis. Amikor a szlovákiai civil szektor szakmai kérdésekhez nyúlt, a szlovákiai magyar szervezetek a szlovákiai civil szektor által fel nem vállalható érdekvédelemmel foglalkoztak, amikor pedig a civil szektor kampányt folytatott valamely közéleti kérdésben, a szlovákiai magyar szervezetek épp a szakmai továbbképzéssel foglalkoztak a maguk szűkre szabott keretei között - és a példákat folytathatnánk. Az érintkezési pontok fontos gátja volt a nyelvi sajátosság - amely egyben kulturális sajátosságot is jelentett - és az ebből adódó másmás kapcsolatrendszer. Az egyik oldalon az etnicitás túlhangsúlyozása jelentett komoly akadályt, a másik oldalon ennek alábecsíilése vagy figyelmen kívül hagyása. A szlovákiai magyar szervezetek az etnikai határon belül definiálták önmagukat,19 a szlovákiai civil szektor túllépve az államhatárokon is, egy nagyobb egész részeként határozta meg önmagát. Miközben tehát a szlovákiai magyar szervezetek kapcsolatrendszere elsősorban a magyarországi, illetve nyugati - hangsúlyozottan magyar - szervezetek irányába orientálódott, a szlovákiai civil szektor pl. Magyarországon is megtalálta a maga partnerintézményeit, etnicitástól függetlenül. A különbség közöttük úgy jellemezhető, hogy más-más értékrendet követve, közvetítve és alakítva az egyikük kizárólag magyarul kommunikált, a másikuk pedig kizárólag angolul, függetlenül attól, hogy mely pontján találkoztak Európának ezek az egyébként egyre zártabb közösségek. Mindezek fényében nagyon nehéz meghatározni a szlovákiai magyar szervezet fogalmát. Bármennyire is úgy tűnhet fel, hogy a fent leírtak alapján egy zárt közösség pontosan behatárolható intézményi szerkezetéről van szó, jogi és szervezeti felépítés tekintetében ez nem igaz. Akár alapítványokról, akár polgári társulásokról (egyesületről), esetleg más formáról beszélünk, a szlovákiai magyar szervezetek semmiben sem különböznek a civil szektor hasonló szervezeteitől. Olyan tartalmi kritériumokat kell tehát felállítani, amelyek egyszerre fejezik ki a jogi, szervezeti, ideológiai és speciális etnikai vonatkozásokat. A következőkben ezeket a nemzeti
