Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Tóth Károly: A magyar intézményrendszer fejlődése
A magyar intézményrendszer fejlődése 259 kisebbségi szervezeteket próbáljuk meghatározni annak tudatában, hogy sok más kategorizálás is lehetséges. Az alábbiakban kísérletet teszünk a szlovákiai magyar intézmények egyes típusainak meghatározására. Ezeket a típusokat egyszerre próbáljuk funkciójuk, profiljuk, társadalmi küldetésük, önképük és történetiségük szempontjából megragadni. 4.1. „(Cseh)Szlovákiai Magyar...” érdekvédelmi és szakmai (ernyő)szervezetek Hangsúlyozottan etnikai alapon jönnek létre, megalakulásuktól monopolhelyzetre és egyetlen szervezeti státusra törekszenek, és nem is tűrnek meg maguk mellett más hasonló szervezeteket.20 Legitimitásukat elsősorban a magyarországi hatalmi központoknál vagy a szlovákiai magyar pártoknál keresik, és ennek legfőbb kifejeződéseként a hangsúlyozott/kizárólagos anyagi támogatásukat tekintik. Az anyagi támogatások legitimációs funkciója nagyon fontos eszköz volt a nemzeti „ideológiai transzfer” szempontjából is. Amit Budapest anyagilag támogatott, az azt az üzenetet hordozta, hogy az a helyes cselekvési forma. Valójában fordított volt a helyzet: a budapesti politikai elit az emyőszervezeteket (sok esetben a nevük alapján) megfelelő hazai legitimitással rendelkező, az egész kisebbség akaratát kifejező szerveződéseknek tudta vagy legalábbis akarta tudni, és ezért támogatta őket. Ez egyben védettséget is jelentett mindkét fél számára. Ezek a szervezetek olyan erős lobbiháttérrel, politikai támogatással és helyezkedési képességgel rendelkeztek, hogy pl. a támogatási rendszerek intézményesülésekor is (amikor arról volt szó, hogy mindenki számára elérhetővé tegyék egyforma eséllyel a magyarországi támogatásokat) külön elbírálásban részesültek, és különös jogokkal ruházódtak fel. És ezt, enyhébb változatokban ugyan, a „nem nemzeti orientáltságú” magyarországi kormánytényezők is elfogadták. Ezek a szervezetek az adott érdekvédelmi vagy szakterületen magukat megfellebbezhetetlen szakmai, szervező/mozgósító, illetve redisztributiv (újraelosztó) funkciókkal ruházták fel, és mert ezáltal megfelelő klientúrát alakítottak ki, a nemzeti orientáltságú értelmiségi elit hangadó részének támogatását is elnyerték, így legitimitásukat is állandóan bizonyítani tudták. Ezek azok a szervezetek, amelyek a kilencvenes évek elejétől „(Cseh)Szlovákiai Magyar...”21 jelzős szerkezettel illették magukat, és az adott szakmai területen, de sokszor azon túl is a szlovákiai magyarság egésze nevében léptek fel (Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság [1989. december 9.], Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága [1989. december 19.], Csehszlovákiai Magyar írók Társasága [1989. december 19.], Csehszlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége [1990. január 13.], Csehszlovákiai Magyar Tudományos Fórum [később Társaság] [1990. február 15.], Csehszlovákiai Magyar Újságírók Társulása [1990. január 19.], Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége [1990. február], Csehszlovákiai Magyar Cserkészszövetség [1990. március 11.], Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetsége - Csemadok [1991. április 25-26.], Csehszlovákiai Magyar Központi Könyvtár és Levéltár [később Bibliotheca Hungarica Alapítvány] [1991. október 3.] stb.). Szinte mindegy, hány tagjuk volt, mit tettek, milyen eredményeket értek el, a külső legitimáció és a rendíthetetlen ideológiai-etnikai alapállásuk éveken keresztül megfellebbezhetetlennek tüntették fel őket, sőt a valós anyagi támogatások erősítették is létüket. „A patronálás révén zajló transzfer elsősorban ideológiai elemekből áll, s nem szól bele abba, hogy az intézmény milyen módon, milyen eszközökkel, milyen hatékonysággal működik. A centrális helyzetben levő támogató számára csak a jelenlét határozott jelzése a fontos. Ennek eredménye az, hogy szívesen pártfogol reprezentatív, szimbolikus síkon erősnek mutatkozó intézményeket, illetve ezek akcióit, rendezvényeit, támogatja a működéshez szükséges fizikai vagy társadalmi tér birtokbavételét” (Biró 1998, 32). Érdekes módon ez a szervezeti típus egészen új viszonyok között és a fentebb jellemzett zárt és komplex kisebbségi társadalomépitési közeg
