Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Gyurgyík László: A magyarság demográfiai, település- és társadalomszerkezetének változásai
144 Gyurgyík László zeti változásokról is viszonylag objektív képet, a rendszerváltás utáni átstrukturálódás kezdeti szakaszáról egyfajta pillanatfelvételt nyújt. Ez az első népszámlálás, melynek lebonyolitása a Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatalának szervezésében történt, eltérően a korábbi Csehszlovák Statisztikai Hivatal által szervezett népszámlálásoktól. A 2001-es népszámlás során nem került sor olyan jelentős - a népszámlálási kérdőív nemzetiségi listájára vonatkozó - változásokra, mint a 10 évvel korábbi népszámlálás alkalmával. Néhány változás azonban így is figyelmet érdemel. Ez volt az első anonim népszámlálás, amely nem tartalmazta a megszámláltak nevét, személyi azonosítóját. A népszámlálás a korábbi évtizedek hagyományainak megfelelően önkitöltős volt, azaz a megkérdezettek maguk töltötték ki a kérdőíveket. Az önkitöltős eljárásnak 2001-ben jelentős hátrányos mellékhatásai jelentkeztek: többszörösére nőtt az egyes kérdések esetében a kitöltetlen vagy a nem adekvátan megválaszolt kérdések száma. (Ehhez a kérdéshez az egyes társadalmi és demográfiai változók ismertetésénél még visszatérünk.) Szlovákia lakosságának a száma 2001-ben 5 379 455 fő volt. „Békeidőben” még ilyen alacsony mértékű - 105 ezer fős — növekedés nem volt kimutatható Szlovákiában. A szlovákiai magyarság száma 520 528 főt tett ki. A magyarság száma 1950 óta első alkalommal csökkent (47 ezer fővel), s aránya a lélektani jelentőségű 10% alá esett (9,7%). Nem a magyar lakosság számának csökkenése volt az, ami váratlan, meglepő volt, mivel ez valószínűsíthető volt az 1990-es évek népmozgalmi adatai alapján (lásd a 10. fejezetet). Az, ami egyfajta sokkhatásként érte a szlovákiai magyarságot, a közel 50 ezer fős fogyás nagysága volt. A 2001- es népszámlálás előkészületei bizonyos vonatkozásokban kedveztek a szlovákiai nemzetiségeknek: a népszámlálási adatlapok és az azok kitöltéséhez segítséget nyújtó útmutatók kétnyelvűek voltak. A nemzetiségek által lakott területeken a népszámlálási kérdőív és útmutató a szlovák szöveg mellett a nagyobb lélekszámú nemzetiségek nyelvén is olvasható volt. Mindez azonban nem kompenzálta, nem is kompenzálhatta a kedvezőtlen demográfiai változásokat, a „hosszú kilencvenes évek” mečiari érája magyarellenes intézkedéseinek következményeit, melyek mögött kitapinthatok azok az asszimilációs, illetve nemzetváltási folyamatok, melyek jobbára csak közvetve mutathatók ki a szlovákiai magyarság interetnikus kapcsolatainak hátterében. 2. A SZLOVÁKIAI MAGYARSÁG TELEPÜLÉSSZERKEZETÉNEK VÁLTOZÁSAI AZ 1990-ES ÉVEKBEN A magyarság által lakott községek helyenként keskenyedő, másutt szélesedő, többnyire összefüggő nyelvterületet határolnak be Pozsonytól a szlovák-ukrán határig. Az összefüggő magyar nyelvterület Közép-Szlovákiában a Nagykürtösi járás területén két ponton is egy-egy község területére zsugorodik, majd Kelet-Szlovákiában hosszabb, több tíz kilométeres szakaszon megszakad. A magyar nyelvterülethez tartozónak azokat a településeket soroljuk, ahol a magyar népesség aránya meghaladja a 10%-ot. A harmadik, térben elkülönülő magyar nyelvterületrészt, nyelvszigetet a Nyitra környéki községek képezik. A magyar nyelvterület kitelj edése az elmúlt hetven év során jelentős mértékben csökkent. A leggyorsabb és legnagyobb mértékű területzsugorodás az 1920-as évek elején és az 1940- es évek második felében következett be. A magyar nyelvterület kiterjedése az ötvenes évektől csak kis mértékben változik. A magyarlakta terület fogyatkozása elsősorban a nyelvterület határán következett be, regionálisan a legnagyobb fogyatkozás Pozsonyban és környékén, a Léva-Nyitra-Érsekújvár háromszögben, továbbá a Kassa környéki, illetve a Kassa és a kelet-szlovákiai magyarlakta tömbterület (Királyhelmec és Nagykapos környéke) közti területen figyelhető meg. Nemzetiségileg vegyes lakosságú településekként a (cseh)szlovák statisztikai kimutatások korábban azokat a helységeket tartották számon, amelyekben egy adott nemzetiségű lakosság részaránya meghaladta a 10%-ot, illetve
