Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Gyurgyík László: A magyarság demográfiai, település- és társadalomszerkezetének változásai
Demográfiai, település- és társadalomszerkezet 143 zetiségi összetétel mellett a lakosság anyanyelvi megoszlásáról is viszonylag objektívabb kép rajzolódott ki. Újból megerősítést nyert a korábban is ismert jelenség: többen vállalják egy kisebbséghez való kötődésüket anyanyelvi hovatartozás alapján, mint a nemzeti, nemzetiségi azonosulás szintjén. A szlovákiai magyarság száma az anyanyelvi hovatartozás alapján közel 10%-kal volt magasabb, mint a nemzetiségi hovatartozás szerint. 1980-ban a szlovákiai magyarság száma 559 490 főre, azaz 7484 fővel nőtt. Szlovákia összlakosságán belül a magyarság részaránya 10 év alatt 12,2%-ról 11,2%-ra csökkent. Az 1980-as népszámlálás eredményei nemcsak a magyar lakosság, de a demográfusok számára is nem várt meglepetést okoztak. Nyilvánvalóvá vált, hogy e minimális növekedés, gyakorlatilag stagnálás a magyar lakosság növekvő rétegei nemzetváltásának, illetve asszimilálódásának következménye. Ebben több tényező játszott meghatározó szerepet. A ritkuló magyar iskolahálózat s részben ennek következtében a nem anyanyelvi oktatásban részesülő magyar tanulók számának növekedése, továbbá a nemzetváltást, asszimilációt befolyásoló tényezők közül talán a legmeghatározóbb, a vegyes házasságok részarányának fokozatos emelkedése. Nem elhanyagolhatók az urbanizációs folyamatok, elsősorban a városokba költözés közvetett kihatásai sem. Mindenesetre az 1968-at követő normalizáció első évtizedének „eredményei” az 1980-as népszámlálás során számbelileg is megmutatkoztak. Folytatódott a magyarság fokozatos elöregedése, iskolai végzettség szerinti hátrányos megoszlása, a tanulóifjúság kedvezőtlen iskoláztatási és - ennek következményeként — foglalkoztatási struktúrájának konzerválódása. A nyolcvanas évek első felében a magyar iskolarendszer felszámolására tett újabb próbálkozások kiváltották a magyar lakosság szélesebb rétegeinek az ellenállását, és ezáltal a tudatos nemzetiségi lét vállalásának kérdése a magyar kisebbségi társadalom közgondolkodásának szerves részévé vált az 1989- es változásokat megelőző időszakban. Az 1989. novemberi változások utáni időszak ellentmondásos légkörében került sor az 1991-es népszámlálásra. Hosszú évtizedek óta 1991-ben nyílt először lehetőség a népszámlálás szabadabb, demokratikusabb körülmények közötti lebonyolítására, másrészt a nemzetiségi kérdés a politikai csatározások meghatározó tényezőjévé is vált. Az 1991. március 3-i népszámlálás lebonyolitása több szempontból is eltért a korábbi népszámlálásoktól. Az adatlapon 1950 óta először szerepelt a vallási, felekezeti hovatartozást pontosító kérdés, s 1970 után újra kérdezték az anyanyelvet is (1980-ban ez hiányzott). A nemzetiségi összetétel alakulását nem kis mértékben befolyásolta a nemzetiségi összetételt pontosító kérdésskála jelentős mértékű megváltoztatása is. Az 1961., 1970. és 1980. évi népszámlálás a nemzetiségi megoszlás vizsgálatát megközelítőleg azonos módon megfogalmazott kérdésskálával végezte. Ettől a megközelítési módtól lényegesen eltérő módon került a kérdés az 1991. évi kérdőívre. Egyrészt a cseh nemzetiség a morva és a sziléziai nemzetiség kategóriával „bővült”, helyet kapott a felsorolt nemzetiségek listáján további néhány szórványnemzetiség, s az ukrán mellett a rutén nemzetiség is „helyet kapott”. Külön említést érdemel a roma (cigány) etnikum nemzetiségként való felvétele az adatlapra, mert ez a magyar nemzetiség hivatalosan kimutatott számbeli alakulását is nem elhanyagolható mértékben, 5-7 ezer fővel csökkentette.5 1991. március 3-án Szlovákia összlakossága 5 274 335 fő volt, ebből szlovák nemzetiségű 4 511 679, magyar nemzetiségű 567 296. A kimutatott 7,8 ezer fős növekedés kedvezőbb, mint a hetvenes évek hasonló nagyságú növekedése, ha tekintetbe vesszük, hogy a nyolcvanas évek természetes szaporodása lényegesen alacsonyabb volt, mint az azt megelőző évtizedben. S még inkább kedvezően kell értékelnünk az 1990-es népszámlálás magyar adatait, ha tekintetbe vesszük, hogy a roma nemzetiség irányába is jelentős számú, korábban magát magyarnak valló személy „távozott”. Ugyanakkor viszont látnunk kell, hogy a nemzetváltásból származó veszteség folyamatosan igen magas, s ez pedig tartósnak tűnő változásokra utal. A 2001-ben megtartott népszámlálás a fordulat utáni etnodemográfiai, társadalomszerke
