Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Mészáros Lajos: (Cseh)szlovákia alkotmányos rendszere
138 Mészáros Lajos gárok pedig, akik a szlováktól eltérő nyelven beszélnek, másodrendű, alacsonyabb rangú, hátrányosan megkülönböztetett polgárok lesznek”, valamint „ez a rendelkezés kimeríti a faji megkülönböztetés fogalmát is, mivel nemzetiségi alapon megkülönbözteti és előnyben részesíti a többi nemzetiségi kisebbség és etnikai csoport nyelvével szemben”. A testület véleménye szerint az említett rendelkezés „elsősorban több nyelv párhuzamos használatát feltételezi a Szlovák Köztársaság területén, és csupán kölcsönös viszonyukat szabályozza úgy, hogy az egyiket közülük (a szlovák nyelvet) államnyelvként határozza meg, amely ennek következtében előnyt élvez a Szlovák Köztársaság területén használt többi nyelvvel szemben”. A nyelvtörvény e rendelkezését az alkotmánybíróság szerint „a preambulum azon részéhez kapcsolva kell értelmezni, mely szerint a szlovák nyelv egyben a köztársaság polgárainak általános érintkezési eszköze”. Azért, hogy a törvény e célját el lehessen érni, szükséges volt, hogy a törvényi szabályozás azon eseteiben, ahol ezt a célt más nyelv, mint a szlovák révén nem lehetne elérni, élvezzen törvény által megállapított előnyt a Szlovák Köztársaság területén beszélt többi nyelvvel szemben. Természetesen a 73 oldalas alkotmánybírósági határozatot az államnyelvvel kapcsolatban itt nem áll módunkban részletesen ismertetni, szemléltetni kell viszont még az államnyelvtörvény azon megtámadott szakaszát, amely hatályon kívül helyezte az 1990-es nyelvhasználati törvényt, és ezáltal gyakorlatilag lehetetlenné tette a kisebbségi nyelvek használatát a hivatalokkal való kapcsolattartásban, ugyanis az államnyelvtörvény expressis verbis utasította a közjogi szerveket, hogy hatáskörük gyakorolása során kizárólag az államnyelvet használják. Az alkotmánybíróság tárgyalt határozata értelmében az alkotmány, illetve a nemzetközi szerződések egyes részei az adott esetben sem sérültek, alapjában véve azért, mert az államnyelvtörvény sem de iure, sem de facto nem szabályozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát, rámutatott azonban arra, hogy a szlovák jogrendben ezzel kapcsolatban jogi vákuum keletkezett, amelyet ki kell tölteni, mihamarabb törvényt kell alkotni a kisebbségi nyelvek használatáról. Az államnyelvtörvény némely rendelkezései nyilvánvalóan ellentétben álltak a korábban aláírt kisebbségvédelmi keretegyezménnyel és a magyar-szlovák alapszerződéssel, de ezek a nemzetközi dokumentumok közvetlenül az alkotmánybírósági határozathozatal előtt jelentek meg a törvénytárban, az indítványozók erre nem reagáltak, és az alkotmánybíróság sem volt ex offo tekintettel ezekre a végső döntés meghozatalakor annak ellenére, hogy az akkor hatályos alkotmány 11. cikke (ma 7. cikk) értelmében azok az emberi jogokról és alapvető szabadságjogokról szóló nemzetközi szerződések, amelyeket a Szlovák Köztársaság ratifikált és a törvény által megállapított módon kihirdetett, a Szlovák Köztársaság törvényeivel szemben elsőbbséget élveznek, ha az alkotmányos jogok és szabadságjogok bővebb terjedelmét biztosítják. Az államnyelvtörvény elfogadásával egy időben mind a kormány, mind a szlovák parlament kifejezte abbéli elkötelezettségét, hogy egyúttal a kisebbségek nyelvhasználati jogairól is törvényt alkotnak, és ezzel végrehajtják a Szlovák Köztársaság Alkotmánya 6. cikk (2) bekezdésében és a 34. cikk (2) bek. b) pontjában foglaltakat, erre azonban a harmadik Mečiar-kabinet kormányzása alatt (1994-1998) sem került sor. A Mečiar-kormány egy kisebbségi nyelvhasználati törvény szükségtelenségét azzal indokolta, hogy a nemzetiségi kisebbségekhez és etnikai csoportokhoz tartozó személyek nyelvi jogait Szlovákia jogrendjében különböző, több mint 30 jogi norma részben már szabályozza, és nem tartotta szükségesnek, hogy a kisebbségi nyelvek hivatalos kapcsolatokban való használatáról csupán egy átfogó törvény rendelkezzen. A nemzetiségi kisebbségek nyelvhasználati jogait szabályozó törvényt a parlament 1999- ben fogadta el, miután a Magyar Koalíció Pártja a kormány tagja lett, bár a Magyar Koalíció Pártja a nyelvtörvény ellen szavazott, ugyanis a koalíció ezen nyelvtörvény megalkotásánál abból indult ki, hogy a kisebbségek nyelvhasználati jogai a hatályos jogszabályokkal megfele
