Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Mészáros Lajos: (Cseh)szlovákia alkotmányos rendszere
(Cseh)Szlovákia alkotmányos rendszere 137 zi, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van anyanyelvűket használni a hivatalokkal való kapcsolatukban. A magyar-szlovák alapszerződésben a szlovák kormány kötelezte magát az alábbi dokumentumokban megfogalmazott normák és politikai kötelezettségek közvetlen alkalmazására: az Európa Tanács Keretegyezménye a nemzeti kisebbségek védelméről, az EBEÉ Emberi Dimenziós Konferencia koppenhágai dokumentuma, az ENSZ Közgyűlés 47/135-ös nyilatkozata a Nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1201-es ajánlása. A szlovák parlament 1995-ben elfogadta az ún. államnyelvtörvényt (1995. évi 270. számú törvény), amely tartalma szerint a szlovák mint államnyelv használatát szabályozza, az egyházak nyelvhasználatát és a kisebbségi nyelvek használatát nem érinti. A törvény értelmében a Szlovák Köztársaság területén a szlovák nyelv előnyt élvez bármely más nyelvvel szemben, ez mindennemű hivatalos érintkezés nyelve (tehát az önkormányzati testületek esetében is) szóban és írásban. A közigazgatási és közszolgálati szervek, szervezetek dolgozói munkájuk során kötelesek az államnyelvet használni, továbbá az írásbeli beadványok csak államnyelven terjeszthetők be. A közfeliratokon, tájékoztató táblákon és reklámokon idegen (pl. kisebbségi nyelvű) felirat a szlovák szöveg fordításaként, az után jelenhet csak meg. A kisebbségi nyelvek használata megengedett a kisebbségi rádió- és tévéadásban, a helyi rádió- és televízióadók nem szlovák nyelvű műsort csak akkor sugározhatnak, ha az előtte vagy utána államnyelven is elhangzik. Az államnyelvtörvény szerint a kisebbségi kulturális rendezvényeken a műsort először szlovákul kell felkonferálni. A törvény végrehajtását a művelődési minisztérium felügyeli, s megszegéséért 1997-től a jogi személyek magas bírsággal voltak sújthatók. Az ellenőrzés az ún. nyelvi tanácsadók feladata volna. Az államnyelvtörvény hatályon kívül helyezte az 1990-ben elfogadott nyelvtörvényt, amely szerint a nemzetiségi kisebbségek nyelve a hivatalos érintkezésben olyan településen volt használható, ahol az adott kisebbség részaránya meghaladta a 20%-ot. Az államnyelvtörvény ügyében az alkotmánybírósághoz fordult a szlovák parlamenti képviselők egy csoportja. Az indítvány nem a törvény egészét, hanem egyes rendelkezéseit tartotta alkotmányellenesnek, illetve ellentétesnek olyan emberi jogokról és alapvető szabadságjogokról szóló nemzetközi szerződések rendelkezéseivel, amelyeket a Szlovák Köztársaság ratifikált és a törvény által megállapított módon kihirdetett. Az indítvány az államnyelvtörvény 13 szakaszából hét szakaszt vagy annak részeit, valamint a törvény preambulumának alkotmányosságát, illetve a nemzetközi szerződéssel való összhangját vitatta. Az alkotmánybíróság azonban a PL ÚS 8/96 számú határozatában csak a törvény 3. § (5) bekezdését és a 12. §-t minősítette alkotmányellenesnek. Eszerint az alkotmány 34. cikk (2) bek. b) pontjával (a kisebbségek a hivatalos érintkezésben használhatják anyanyelvűket) ellentétes az államnyelvtörvénynek az a rendelkezése, mely szerint az állampolgárok írásbeli beadványaikat államnyelven nyújtják be. Az alkotmánybíróság szerint továbbá nem lehet addig bírságot kiróni, amíg általánosan kötelező érvényű jogszabály formájában nem jelennek meg azok a szabályok, melyek megsértése szankcionálható. Ami az elutasított kifogásokat illeti, az alkotmánybíróság határozatában a preambulummal kapcsolatos alkotmányossági kifogásokkal érdemben nem foglalkozott, mert azt az államnyelvtörvény ünnepélyes bevezető mondatának minősítette, amelynek ugyan lehet jelentősége a törvény tárgyának és céljának tisztázásakor, mivel segít az értelmezésben, de az ümiepélyes bevezető megelőzi magát a normaszöveget, tehát nem tartalmaz jogokat és kötelezettségeket, ezért nem is kerülhet ellentétbe az alkotmánynyal, illetve a nemzetközi szerződésekkel. Az államnyelvtörvény szerint az államnyelv elsőbbséget élvez az állam területén használt többi nyelvvel szemben, ennek következtében az indítványozók szerint „olyan állapot jön létre, amikor a többi nyelv szükségszerűen másodrendű helyzetbe kerül, azok a pol
