Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Mészáros Lajos: (Cseh)szlovákia alkotmányos rendszere
136 Mészáros Lajos náris ülésein, amelyeken tanácsadói szavazata van. Az illetékes ügyészek részt vehetnek a területi önkormányzat szerveinek az ülésein, ahol tanácsadói szavazatuk van. Az ügyészséget a Legfőbb Ügyészség, a kerületi és a járási ügyészségek alkotják, külön szervezete van a katonai ügyészségnek. A többi ügyészt a legfőbb ügyész nevezi ki. Területi felosztás. A Szlovák Köztársaságban a területi önkormányzat alapja a község, amelyet a polgármester és a községi képviselőtestület képvisel. Ezeket közvetlen választójog alapján relatív többséggel választják négyéves időszakra. Szlovákia 28 211 községe 79 járást (ezekből öt Pozsonyban, 4 pedig Kassán van) és 8 megyét (közigazgatási egységet) alkot. A községek mellett katonai körzetek is vannak az országban, melyeket a Szlovák Köztársaság Honvédelmi Minisztériuma hozott létre. A Szlovák Köztársaságban a közigazgatás kettős rendszerét alkalmazzák, amikor a községre az államigazgatás csak egy részét ruházzák át, s annak nagyobb részét első fokon a járási hivatal végzi elöljárójával az élén, akit a kormány nevez ki. Az államigazgatás második foka a megyei hivatal, melynek vezetőjét a belügyminiszter javaslatára ugyancsak a kormány nevez ki. 2001-ben megalakultak a középszintű vagy másodfokú megyei önkormányzatok, s megkezdődött az államigazgatási hatáskörök decentralizálása, az önkormányzatokra történő átruházása is. A másodfokú területi önkormányzati struktúra a középszintű államigazgatási struktúrát másolja, vagyis a középszintű önkormányzatok területe azonos a kerületekével, s az önkormányzati hivatalok a kerületi székhelyeken működnek. Egyes államigazgatási hatásköröknek az önkormányzatokra való átruházása már megkezdődött, egyelőre az anyakönyvi hivatalok és az oktatási intézmények (óvodák, alap- és középiskolák) kerültek át a települési önkormányzatokhoz. Szlovákia alkotmányát közvetlenül háromszor módosították. Először az államfő jogköreivel, másodszor a közvetlen elnökválasztás bevezetésével kapcsolatban, harmadszor pedig a magasabb önkormányzati egységek bevezetése, a bíróságok függetlenségének megerősítése és a bírói önkormányzatok, az állampolgári jogok biztosa (ombudsman), az Állami Számvevőszék alkotmányos rögzítése, az alkotmánybíróság hatáskörének kiszélesítése érdekében, valamint azért, hogy teljesüljenek az Európai Uniós csatlakozás alkotmányos feltételei. 1993-1994-ben a parlament az ország Európa Tanácsi felvétele előtt három olyan törvényt is elfogadott, melyek a kisebbségek számára aránylag kedvezően szabályozzák a személy- és helységnévhasználatot. A családi és az utónevekről szóló törvény (1993. évi 300. számú törvény) értelmében lehetővé vált, hogy a szülők „idegen nyelvű” (vagyis nem szlovák) utónevet adjanak gyermeküknek. Ha valakinek az irataiban a neve szlovákul (vagy csehül) volt feltüntetve, a törvény értelmében az illetékes hivatalban kérheti az anyanyelvi forma bejegyzését. A névtörvény nem mindenben felelt meg azoknak a feltételeknek, melyeket Szlovákia az Európa Tanácsba történt felvételekor vállalt, ezért bizonyos rendelkezéseit az 1994. évi anyakönyvekről szóló törvény (1994. évi 154. számú törvény) módosította. Eszerint lehetővé vált illetékmentesen kérvényezni a személynevet anyanyelvi formájában feltüntető anyakönyvi kivonatot, illetve a nem szlovák nemzetiségű nők vezetéknevüket az ,,-ová” toldalék nélkül használhatják (szlovák kontextuson kívül). A harmadik jogszabály az ún. táblatörvény (1994. évi 191. számú törvény) volt, amely engedélyezte a települések nevének a nemzetiség nyelvén való megjelölését is, ha az adott nemzetiség a lakosságnak legalább 20%-át alkotja. Az érintett települések listáját az engedélyezett kisebbségi névformával együtt a törvény függeléke tartalmazza. Az illetékes szervek azonban továbbra sem engedélyezik a névváltoztatást néhány település esetében annak ellenére, hogy a törvényi előírásokkal összhangban helyi népszavazást is tartottak, s a lakosság többsége támogatta a névváltoztatást. Szlovákia 1995-ben aláírta és ratifikálta az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezményét, és ugyancsak aláírta a magyar-szlovák alapszerződést. Mindkét dokumentum leszöge
