Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Táj és népesség
ekkor szokásos pozsonyi mérőben, a réteket, akárcsak az országos összeírás esetében, kaszásban adták meg. Minden gazda esetében számba vették az állatállományát is. Ha összevetjük a három érseki község (Gúta, Martos és Naszvad) kamarai felmérésben kimutatott számait az országos összeírásban felvett adatokkal, jelentős különbségek figyelhetők meg. Gútán 155 jobbágyot és 97 házas zsellért találtak a kamara emberei. Naszvadon 86 jobbágy, 3 házas és 18 házatlan zsellér szerepel a táblázatokban. Martoson 31 jobbágy és 1 házatlan zsellér lakott. Martos esetében ez az 5 évvel korábban felvett, a családfők számára vonatkozó adatoknak éppen a kétszerese; Gútán, még a magasabb számot mutató 1715-ös adathoz képest is több mint háromszoros a növekedés. Naszvadon is háromszorosára nőtt a lakosság. Ez utóbbi esetében ekkor már feltűnnek a szláv hangzású nevek is, az előző években már bizonyára telepítés történt. Gútán is új nevek jelennek meg, ezek azonban mind magyar hangzásúak, némelyik a származásra, falura utal, és ma is gyakori név Gútán, mint a Bucsai, Madari és a Letkesi. Ez utóbbiból torzult a ma is elterjedt Leczkési családnév. Ekkor tűnnek fel először olyan, ma is gyakori családnevek, mint az Anda, Angyal, Forró, Kele, Telekes stb. A lakosság számán kívül a gazdasági állapotok terén is nagy különbségek mutatkoznak 1715-1720. évi országos és a kamarai összeírás között. Az Esterházy-féle összeírásban szántóföldből és rétből is általában kétszeres értékek mutatkoznak a korábbi összeíráshoz viszonyítva. Naszvadon feltűnően sok szántó van a jobbágyok kezén, az egész telkesek 56 pozsonyi mérő földet bírtak, ehhez járt még 20 kaszás rét. A fél- és negyedtelkes gazdák arányosan bírtak kevesebbet. Gútán hiányoznak a teleknagyság adatai a táblázatokból, az egy-egy jobbágy kezén lévő szántó mérete itt általában csak harmada, negyede a naszvadi szántók méretének. A rétek azonban általában nagyobbak, 10 és 20 kaszás között voltak, de nem ritka a 25-35 kaszás sem. Martoson 6 pozsonyi mérő szántóföld és 25 kaszás rét járt az egész telekhez. A kamarai összeírás, szemben az országossal, gyors népességnövekedést mutat. Gúta lakossága, családonként hat fővel számolva, ekkorra bizonyára már meghaladta az 1500- at. Gazdasági téren is jelentős a fellendülés, úgy tűnik, a másfél évtized alatt kiheverték a háborús károkat a falvak. Az országos összeírásból idézett sommás megállapítás, hogy több falu halászatból él, megkérdőjelezhető, látva az 1725-ös összeírásban a művelt terület nagyságát és a jelentős állatállományt. A halászat mint fő megélhetési forrás a szegényebb, zsellér rétegekre lehetett jellemző. Rájuk is csak részben, hiszen bizonyára ők adták a telkes jobbágyok földjein, gazdaságaiban tevékenykedő cselédséget. Az összeírásban a kézműveseket is föltüntették. Gútán 4 takácsot, 3 csizmadiát, 2 vargát, 2 szabót és egy mészárost írtak össze. Ezek jobbágysorban lévő emberek voltak, többnyire rendelkeztek jobbágytelekkel is. Egy csizmadia, egy takács és egy szabó, valamint a helyi mészáros házas zsellér volt. Naszvadon egy csizmadiát, egy takácsot, egy vargát, valamint egy szabót jegyeztek föl. A csizmadia kivételével mindannyian rendelkeztek földdel. Martoson nem éltek kézművesek. A halászat azonban továbbra is jelentős volt, ezt bizonyítja, hogy a kamarai összeírás is említi a Gúta város által épített rekeszt és a vizahalászatot. Az évszázadokon át űzött ártéri halászat folyamatosságával kell számolni, sőt a halászat kiterjesztésére is sor került. Erre utal Esterházy Imre érsek 1733-ban kelt levele,211 amelyben leírja: Gúta mezőváros lakói a várostól délre, Bálványszakállas mellett, a Duna (Vág-Duna) partján fekvő 211 Komáromi Járási Levéltár, Gúta mezőváros fond, jelzet nélkül. 50
