Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Táj és népesség
Csörgőpusztán „a Csergő hajtásának nevezett kanyarulatot... holt vízzé az az tóvá” változtatják „egy csatornyának (melyen a Duna természetes medréből elvezettetnék s azután hol a föld fekvése megengedi ugyan abba visszaszakadjon) saját munkájúk, fáradságuk s költségekkel való kiépítését magukra vették vala s annak időnkénti föntartására a mondott állapotban magokat készeknek nyilatkoztatták volna, sőt a munkába már bele is fogtak volna és a mi tiszteinket annak folytatásáról mindenképen biztosították...”. Az érsek megerősíti az uradalmi tisztje által a várossal megkötött egyezséget, miszerint az újonnan létrehozott halastavon meginduló halászatból keletkező jövedelmet egyharmad részben a halászok, egyharmad részben az érsek kapja, a maradék harmad pedig „fáradság és költségek tekintetéből" a város lakosainak marad. A levél kifejezetten azt mondja, hogy a jobbágyok maguk kezdeményezték a folyó éles kanyarulatának átvágását, és rendelkeztek is elég tudással és tapasztalattal, hogy ezt a vízügyi munkát végrehajtsák. Csörgőpuszta ezzel a kanyarátvágással azonban két részre szakadt, a kanyarulat által kerített terület a Vág-Duna új medrének bal partjára esett, mely területet ezután a gútaiak Túlsó Csörgőnek nevezték. Később ezt, a martosi és naszvadi határok között fekvő részt az utóbbi község kataszteréhez csatolták. A 19. század elején Csörgőről készült térképen212 jól látható egy vékony egyenes csatorna, amelynek Ásás a neve, és amely összekötötte a Holt-Dunának jelölt halastavat a folyóval, mégpedig úgy, hogy a víz a mesterséges medren keresztül, alulról önti el a halastavat. Az 1725-ös kamarai összeírás nemcsak a birtokok, községek, puszták meglévő állapotára, hanem az allódiumok, urasági majorságok létrehozásának kérdésére is kitért. A szakembereknek fel kellett mérniük, van-e lehetőség allódium létesítésére a lakosok károsodása nélkül, milyen és mennyi robotmunka áll felhasználásra a létesítendő gazdaság számára. Az új érsek gondot fordított arra, hogy a birtokait gazdaságosan kihasználja. Ehhez az első lépésben felmérette, és - az elsők között Magyarországon - fel is térképeztette azokat. A munkához 1730-tól a kor egyik legjobb térképészét, Kovács Jánost, vagy ahogyan több latin nyelvű térképén magát nevezi, Johannes Fabriciust, alkalmazta.213 Kovács több nagyszerű, sok részlettel, helynévvel ellátott térképet készített a gútai uradalomról is.214 Sőt, elkészítette magyar nyelven úttörő munkáját az érseki birtokok leírásáról, a korabeli leíró statisztika módszerével. Kovács maga is végigjárta,215 és értő szemmel mérte fel az egyes falvak, puszták jellegzetességeit, gazdasági állapotát. Gútával kapcsolatban megemlékezik a határ alacsony, szántóföldi művelésre kevéssé alkalmas fekvéséről. Ezért a lakossága „kinszerittetik Bálvány-Szakállosi Pusztán lévő Szántó földekre szorulnyi... Ezen Helségnek lakosi a kik vagyonossabbak marhákkal való kereskedéssel, a kik penig a láb valók halászattal szokták életeket foltattnyi." Csörgőpusztáról azt írja, hogy a gútaiak „Dombossabb heteit vetni szokták", majd ő is megemlékezik a Duna kanyarátvágásáról. Leírása szerint a korábbi kanyarulatban a két mederszakasz között a legkisebb távolság 300 öl volt, „azon keskeny szorosság által ásot-212 EPL Térképtár T 155. 213 Lásd Dávid Zoltán-T. Polónyí Nóra: Az első magyar nyelvű leíró statisztika. Kovács János: Az esztergomi érsekséget illető jószágoknak Geographico Topografica descripciója 1736-1739. Budapest, 1980, 8-9. p. 214 EPL T 088 és T 089. 215 A személyes tapasztalatról tanúskodik, mikor Bálványszakállasról azt írta: „1735. Esztendőben, Mind- Szent Havában, igen félre lévő Tsádék között egy Vén-Asszony találtatott, a kit... Guttára bé vitettem, kinekis akkor béli Puskás Plebanus Uram gondgyát viselte...''. Dávid-T Polónyi: i. m. 41. p. 51
