Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Aklok, szállások, tanyák
fórumot megjárt, követelte az elmaradt bérlet kifizetését és a földek visszaadását. Végül 1858-ban a két fél megegyezett, a földeket visszajuttatták az érsekségnek, de az elmaradt bért nem kellett kifizetni a martosiaknak. A tagosítás és birtokelkülönítés Martoson 1865-ben zárult le.395 Negyeden is lezajlott az úrbérrendezés és tagosítás 1872-ben, azonban ennek dokumentumai nem maradtak fenn. A folyamat eredménye azonban ismert, és ez jóval kedvezőbb volt, mint Gútán. Negyeden az egykori földesúrnak, a nyitrai püspöknek a határ mintegy 20%-a jutott, nyolcvan százaléka, az egykori jobbágytelkek rendezése után, Negyed lakóinak tulajdonába került.396 Végrehajtották a tagosítást is. A csallóközi egykori nemesi falvakban viszonylag könnyebben hajtották végre az úrbérrendezést, sőt, néhol már a szabadságharc előtt megtörtént a tagosítás. Ekelen a Pesty Frigyes helynévgyűjtése során adott válaszok szerint már 1844-ben végrehajtották a tagosítást. A helynévgyűjtés során adott válaszokból az is kitűnik, hogy több helyen 1864-re kiosztották és feltörték a legelőt. Ezekben a falvakban nem jöttek létre földesúri hatalmas uradalmak. Az egykori jobbágyfalvakban sokkal torzabb birtokviszonyok alakultak ki. Az esztergomi érsekség hatalmas, 3000 katasztrális holdat meghaladó birtokokkal rendelkezett397 Keszegfalva, valamint Naszvad határában. Martos határának több mint 20 százaléka (1000 katasztrális hold) tartozott az érsekséghez. Az esztergomi főkáptalannak Nemesócsa (370 katasztrális hold) és Martos (920 katasztrális hold) kataszterében voltak jelentős földbirtokai. Nagyobb, 1000 holdat meghaladó földbirtokok voltak még különböző tulajdonosok kezén Apácaszakállason (2500 katasztrális hold), Ekecsen (1800 katasztrális hold), Túriszakállason (1300 katasztrális hold). Az érseki birtokok jelentős részét, de egyes magánföldbirtokokat is, bérlők használták a 19-20. század fordulóján. Az érsekség gútai és naszvadi birtokát Grünwald Gyula bérelte, a keszegfalvait Gaál Mihály. A martosi érseki birtokon Ferschinger Sándor gazdálkodott. Az ekecsi uradalmat Kohn és Ehrlich, két nagymegyeri lakos bérelte. Az alsószeli Pállfy birtokon is két bérlő gazdálkodott.398 Az agyagosi uradalmán, ahol jelentős gazdasági központot épített ki, maga a főkáptalan folytatott majorsági gazdálkodást. Szabó István, a magyar parasztság történetének legjobb ismerője írja, hogy a jobbágy felszabadítása meghozta a parasztság mozgási szabadságát, gazdasági önállóságra tett szert, a szabad piacgazdaságban azonban magára maradt. Viselnie kellett a kibontakozó kapitalista verseny keserű következményeit. Ebbe a szabad küzdelembe különösen a birtoktalan tömeg, a cselédség, zsellérség lépett hatalmas hátránnyal, és ezek növekvő tömege egyre fokozta a társadalmi feszültségeket. 395 Zsittnyan István: Mártós múltja és jelene. Komárno, é. n. 23-28. p. 396 Novák: A 17. századtól... In Izsák (szerk): i. m. 80. p. 397 A birtokviszonyokra vonatkozó adatok forrása Magyarország Földbirtokosai. Budapest, 1893. 398 A bérlőkre vonatkozó adatok forrása Magyarországigazdaczímtár. Budapest, é. n. (1911) 96
