Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Aklok, szállások, tanyák
A kertpásztorok kint főztek, összejártak beszélgetni. A következő feljegyzésből arra lehet következtetni, hogy a kunyhókban, kamrákban tüzeltek is. „Katona Molnár Istvány panaszólkodik, hogy Dömösi Jósef, Kaportás János, Borka Ferentz szolgáji, és Bihertz Mihály Kiss Nagy Ferentz szolgája, úgy nem külömben Madari János gyerkötze mindenszentek nap előtt egy héttel, a’ panaszolkodónak Kiss szigethi kamarájában hálván, a’ tüzet ott hagyták és regvei a’ Tüztül a’ kamra meg gyulladván, egészlen ell égett, egy ott mellette lévő eleven termő alma fával együtt, - kéri tehát a’ kárát meg térétetni... Ezen komarának meg gyulladása onnét is eredvén, hogy a' panaszolkodó ajtót nem tartván rajta bé nem tsukta, és igy a’ maga szolgájának a’ többével együtt okott adott a kamarában való bánásra, sött tudta is hogy ott hálnak, és még sem akadáloztatta, ugyan azért a' kárbul maga is szenvedni kénszerétettvén, mivel a’ szolgák nem kész akaratval okozták ezen kárt amellyet is szolga Legények lévén sokat nem fizethetnek, tehát öszvesen 60 forintokat tartoznak a’ Panaszolkodónak fizetni,”34r Agútai határt ábrázoló 1833-1835-ben készült térképen347 348 több kamrát tüntetnek föl távol a várostól a nagyszigeti részen: Fitos Kamarája, Német fiák kamarája, Bagita Kamarája stb. néven. Ezek nem a gyümölcsöskertekben, hanem a rétek között szétszórva fekvő szántóföldek közelében tűnnek fel. A kamráknak nevezett épületek minden bizonnyal nem állatteleltető szállások voltak, hiszen ezeket akioknak nevezték, hanem a gazda távoli földjein, rétjein való ideiglenes tartózkodásra, gazdasági eszközök elhelyezésére szolgáló épületek. Vidékünkről az 1839-1840-ben készült második katonai felmérés térképlapjain349 kapunk átfogó képet az előző országos térképezés óta eltelt több mint ötven év alatt lezajlott változásokról. A határban szaporodtak az akiok, újabb és újabb szálláscsoportok jelentek meg. Az alsóhatári részen, a Feketevízen épült híd mellett a mai falu helyén már utcákba rendezett kisebb gazdasági épületeket, valószínűleg aklokat, istállókat láthatunk. Ezek voltak az alsószeliek téli állattartó szállásai, amelyet a térkép Vers/'nnek jelöl. Bizonyára az osztrák térképészek által elkövetett elírásról van szó, ugyanis a későbbiekben a területet Versengnek hívták. A környékét sűrűn hálózzák be az utak, és szántföldekkel van körülvéve. A területnek azt a részét, ahol az említett épületek álltak, még ma is Akolhelynek nevezik. A térképlapokon, az egyes szelvények szegélyén a gondos hadmérnökök feltüntették azt is, hogy az egyes falvakban, településeken hány ház és istálló található, ill. ezekben mennyi ember és ló szállásolható el. Azonban Versin nem szerepel a jegyzékben. Ez azzal magyarázható, hogy az itteni épületek nagyon kezdetlegesek lehettek, emberi tartózkodásra, katonalovak bekötésére kevésbé voltak alkalmasak, és mint ilyeneket katonai szempontból értéktelennek tekintették. A két térképfelvétel között eltelt mintegy 50 év alatt tehát Alsóhatáron épületeket emeltek, és részben a földművelés nyert teret ezen a területen. Ezek a jelenségek elsősorban az erre a korra jellemző gyors népességnövekedéssel magyarázhatók, amelynek következtében a határ egyre nagyobb területeit fogták eke alá, hogy eltartsák a növekedő lakosságot. Az alsószeli gazdák a felső határban levő legelők egy részét, ahogy az egy 1857-ből származó jegyzőkönyvből kiderül, szántófölddé alakították.350 Valószínűleg már a 18. század végén megindult ez a folyamat. 347 GVH 1811. tjkv. 649. sz. b. (december 14.) 348 EPLT95 349 A második katonai felmérés következő térképlapjait tanulmányoztam át: Sect. 46. Coll. XXVII., Sect. 47. Coll. XXVII., Sect. 47. Coll. XXVIII., Sect. 46. Coll. XXVIII. és Sect. 48. Coll. XXVIII. 350 Pozsonyi Állami Levéltár, fond ŽB I. 106. doboz 139. lap. 86
