Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Aklok, szállások, tanyák
Az akioknál folytatott gazdálkodásról, az állatok teIeItetésérőI, az ott emelt épületekről a levéltári forrásokból nyerhetünk képet. Elsősorban Gútáról, ahol a legkiterjedtebb volt a szállások rendszere, állnak rendelkezésemre írott források a 18. század végéről és a 19. század elejéről. Az alábbiakban ezek alapján mutatom be az aklokat. A gútai akiok szerepére utal a következő adat a már idézett folyamodványból, amelyet a gútai szegények írtak a vármegyéhez 1787-ben, s amelyben kérik, hogy a vármegye rendezze a fuvarszolgálataikat, mert többen a gazdák közül különböző ürügyekkel kitérnek a szolgálat alól. Az egyik ilyen ürügyként említik, hogy „A Másikát pedig a midőn ell parancsolta az polgár de mivel hogy ez mint Telben s mind Nyárban a Szállásoknál Szokott lakni azért nem parancsolhattya hogy nehez által jövetel és Sokára is vetődik illy moddát tehát, Csak az ide haza telellő Gaszdákat, mind ökkörrel mind pedig lóval való szolgalatra [olvashatatlan szó - A. B.j, holott nagy faradsággal Marhajának teli eledelit haza takarithatytya.”327 Nem mindenkinek volt tehát akla, a szegényebb gazdák otthon teleltettek, míg a nagyobb gazdák nagyszámú állataikat gondozták a szállásokon. Nyáron is volt munka, kaszáltak, ide gyűjtötték a takarmányt télire, ha volt a közelben szántóföldjük, akkor azt művelték, és így távol a várostól, túl a folyón töltötték leginkább az idejüket, nehéz volt őket szolgálatra rendelni.328 A 19. század elején a források nem gazdákat, hanem lakókat, szolgákat említenek az akloknál. „Váras Birája elő adja, hogy Kondé János és Öllé János aklainál lévő lakósok a Gazdáik Telkein, és ennek környékébe Teheneket, Lovakat, és Barom fiakat tartanak, az ott birtokos Város Lakóssinak kárával... A' Nevezett két Gazdák lakóssinak egy Tehenek és egy Lovak tartása olly formán engedtetik meg hogy azokat Gazdáiknak telkén legeltessék, a Baromfi tartás végképpen meg ti Itatván.”329 Ezt a bejegyzést 1829. május 10-én keltezték, ami azt bizonyítja, hogy a lakók a tavaszi kihajtás után is az akloknál tartózkodtak, végezték a mezőgazdasági munkákat. A fönti adatból az is kitűnik, hogy a lakók fizetségük részeként állatokat tarthattak a gazdáik telkén, illetve takarmányán. A baromfiak tartása az akloknál talán asszonyok kinnlakására is utal, mivel a körülöttük való munka női tevékenységnek számított. A lakók egy része idegenből jött szolga volt. „Madarász Gergely és Szabó Ignátz - Csente Istvány Császtaháti lakóssát - vezekényi Göböl Istvanyt feli adják, hogy azt az ott lévő földjökön, krumpli lopáson érték légyen... Csente Istvány meg feddetni azért hogy Hlyen Csavargókat fogad - aktához a Tanáts hire nélkül, a nevezett Tolvaj pedig a Templom előtt 12 korbats ütésekkel fenyittetni, és a határbul tüstént szülött földjére igazittatni rendeltetett."330 Ez az adat is azt bizonyítja, hogy az akloknál, vagy legalábbis a közelükben szántóföldek, veteményeskertek voltak, ahol többek között krumplit termeltek. A következő adat is az akiok és a szántóföldek kapcsolatára utal, kitűnik belőle, hogy a 18. század végén újonnan létrehozott, szaporodó akiok egy részét a jobbágytelkek külső szántóföldi tartozékán hozták létre. 1811-ben „Csente Éva kéri azon Örtényi Sessionalis 327 EPL GUI. Vegyes iratok. 328 A tanyákkal foglalkozó szakirodalom több esetet is említ, mikor a jobbágyok a szolgálataik alól a tanyán lakással igyekeztek kibújni, ezért is tiltották kezdetben a hivatalos szervek az állandó kintlakást. Szabad György: A tanyára telepedés feudalizmus kori korlátái és felszámolásuk. In Pölöskei Ferenc-Szabad György (szerk.): A magyar tanyarendszer múltja. Budapest, 1980, 149-169. p. 329 GVH 1828/29. tjkv. 126. sz. b. 330 GVH 1829/30. tjkv. 129. sz. b. (1830. október 2.) 81
