Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Aklok, szállások, tanyák
Szántó Földet, mellyet az Attya Csente Mihály 1797dik Esztendőben Sz: György havának 12dik Napján Kiss Jánosnak, 30. forint feli adás mellett örökösen Cserébe adott, vissza itéltettni, azon okbul: mivel az a' Sessióhoz tartozandó.” A tanács elutasítja a kérést, ennek oka elsősorban abban a szemléletben kereshető, amely előnyben részesítette az állattartást a szántóföldi gazdálkodással szemben, és az állattartásban jelentős szerepük volt az akioknak. „ ...jól emlékezik a Mostani Tanáts arrul: hogy akkoriban azon Csere a Tanáts hírével tsak azért történt vala meg: hogy Kiss Jánosnak akolly helye nem volt, ezen föld pedig nagyon alkalmatos volt Akoly hellynek, és ugyanazért adott Kiss János a Csere földön felül, még 30. forintokbul álló Feliadást is.” Az ítélet indoklásából képet kapunk arról is, milyen épületeket emelt Kiss János a kérdéses földön: „Minthogy ezen Csere Földet Kiss János, és Maradéki már 13 Esztendőktül birván, abba a’ Könyörgő által soha sem bolgattattak, sőtt arra Akolly helyet, Istállókat, Kutat és más a’ gazdasághoz tartozandó Épületeket épéttvén, Fűz fákkal környül ültettvén békességben használták...”331 A gazdasági épületek mellett szükség volt kútra az állatok itatásához, és köréjük árnyékot adó, szél ellen is némi oltalmat nyújtó fűzfákat ültetett a gazda. A fáknak a téli jeges árvizek idején jégtörő szerepük is volt.332 Van adat arról, hogy kerítést is emeltek az akioknál. 1838-ban „Gogh Péter a Tanáts előtt személlyessen megjelenvén Örtényben a Város Örtényi Rétje szomszédságában fekvő Akó helyét azon lévő épületekkel, Kerétessekkel és kúttá! együtt szüksége miatt... eladta - Fekete Ferencz Úrnak - ennek Feleségének Sipos Rozáliának és ezek Törvényes Maradékinak Ötszáz ötven az az 550 fkért.”333 Ebből azonban nem derül ki egyértelműen, hogy itt az egész akolhelyet kerítették-e körbe, a teljes földterületet, amelyen az épületek álltak, vagy csak az állatokat elrekesztő akolkerítésről, sövényről van szó. Az ingatlaneladások között gyakran szerepel akolhely eladása, a forrásokból azonban nem lehet egyértelműen megállapítani, vajon ezeket szabadon adhatták-vehették tulajdonosaik, mint a gyümölcsöskerteket, vagy az úriszék, a földesúr hozzájárulásával, beleegyezésével történtek az eladások. A források általában gazdasági épületeket, elsősorban istállókat említenek az akioknál, lakóház ritkán fordul elő. 1811. augusztus 27-én tűz ütött ki az örtényi akloknál, amely „30 gazdáknak, mindennémü Épülettyeit, Takarmánnyal hamuvá tette. - Az Öszve írás Szerént, melly a'Város Leveles Tárjába tétetett, 380 öli Széna, Számlálhatatlan Istállók és Fél hajok lettek a tüzek zsákmányává...”334 Ház ritkán történő említése a szállásoknál arra utal, hogy az akloknál lakó szolgák többnyire az istállókban lakhattak, de sokféle fajta, különféle berendezésű és méretű istállót kell feltételeznünk. Lehetett közöttük olyan is, amelyet hosszasabb tartózkodásra rendeztek be, esetleg konyhát is ragasztottak hozzá. Ezt látszik igazolni az idézett, 1787-ből származó adat, miszerint a gazdák télen-nyáron kint laktak az akloknál, továbbá több adat van arról, hogy egy egész család költözött ki lakónak. „Rácz Péter és Molnár Klára házasok, a Tanáts előtt személlyesen megjelenvén, minekutánna innét Guttárúl a Csasztai akiokhoz lakóul el költöztek... már több Esztendőktül fogva tsekely telekjeket Domiány Szabó Ferentz, és Jantsó Mártony bir-331 GVH 1811. tjkv. 3. sz. b. 332 „A határba levő fűzfák a téliárvizekben mint jégtörők úgy használnak, védvén a lakhelyeket." (Martos, Pesty) 333 GVH Feli Vallások Jegyző Könyve. 812. sz. b. 1838. 334 GVH 1811. tjkv. szám nélküli Szomorú Emlékezett című bejegyzés. 82
