Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Aklok, szállások, tanyák
azzal magyarázható, hogy a területen található rétek és legelők nagy részét a közelben fekvő Nádszeg gazdáinak adták bérbe az alsószeliek, akiknek éppen a közelség miatt nem volt szükségük még ideiglenesen lakott épületekre sem a gazdálkodáshoz Alsóhatárban. A térképen jól kivehető, hogy a mai Alsóhatár falu helyének közelében, a bal parton az utak egy pontban összefutnak a folyónál. Az út áthalad a Feketevízen, és a jobb parton ismét háromfelé ágazik. Az egyik út a nyárasdi komphoz vezet, a másik Nádszegre, a harmadik a folyóval párhuzamosan halad északra. Mint látni fogjuk a későbbiekben, ez a rév, majd a felépült híd nagy jelentőséggel bírt Alsóhatár falu kialakulására. Még északabbra Királyrév mint Pradium, Mayerhof, tehát major, puszta van feltüntetve. A Feketevíz bal partján a nagyrészt a mai út vonalát követve vezetett a legrövidebb út az Alsóhatárban található hídtól Alsószelibe. Erről az útról, amely egy töltésen vezetett, és az alsószeli jobbágyok tartottak karban, esik említés a kilenc kérdőpontra adott válaszokban. A térkép az 1780-as évek elején készült. Királyrév, amelyen átvezetett az út, csak 1785 és 1787 között alakult ki telepítéssel, és a környező falvak jobbágyai népesítették be.324 Negyed esetében a faluval szemben, a Vág bal partján, ahol a későbbi akiok települtek, csak erdők, mellettük szántóföldek és rétek láthatók. Ekecs és Apácaszakállas közelében is előfordul Salasch név és jel, azonban későbbi térképekkel összevetve megállapítható, hogy ezekből fejlődtek ki az urasági majorok Aszódpusztán. Tehát ezek a határbeli épületek nem jobbágyi gazdálkodáshoz kötődtek. Délebbre a Dudvág mindkét partján elszórtan szállások állnak a folyót követő keskeny szántóföldsávokon, némelyik kissé távolabb a réteken. Ezek a gazdasági telephelyek a környező csallóközi falvakhoz, Lakhoz, Túriszakállashoz, Bogyához tartoztak. Délkeletre haladva a Dudvág mentén Ekel, Megyercs közelében a térképek nem ábrázolnak épületeket a határban. Átlépve a Vág-Dunát, annak bal partján négy nagyszálláscsoportot látunk. Legdélebbre Kavapusztán, a folyó közelében, utak mentén, szántóföldek között tűnik föl a szálláscsoport. Fölfelé haladva Agyagospusztán van egy épületcsoport az út mindkét oldalán a réteken, majd még följebb, a Vág-Duna parti erdők mellett, a szántóföldeken a naszvadiak szállásai láthatók. Mind a három csoportot azonos jellel ábrázolták, de Agyagospusztán, amely az esztergomi káptalan birtoka volt, minden bizonnyal nem állatteleltető szállások voltak. Komlóssy Ferenc a katolikus iskolák történetét feldolgozó munkájában, amely 1896-ban jelent meg, a következőket írja a pusztáról: „Agyagos puszta az esztergomi főkáptalan tulajdona, de századokon át csekély bér fizetése mellett Izsa község lakói bírták bérben, de akkor még házak itt nem állottak, csak úgynevezett hajiokok voltak épitve, hol az izsaiak a nyár folyamán a kaszálás ideje alatt tartózkodtak, mert abban az időben csakis rétek és legelők voltak itt. Télen azután senki sem volt ott, üres, kihalt volt minden. Az esztergomi főkáptalan azonban 1853. évben e pusztát kezelése alá vette, tiszti lakot és a cselédség részére házakat emelt...”325 Észak felé haladva a Vág-Duna mellett már a gútai határba érünk, ahol az örtényi és a rácaklai szállásokat találjuk. A hatalmas rétekből szigetként kiemelkedő szántóföldek közepén állnak, egy nagyobb és két kisebb zárt csoportként vannak ábrázolva. Az úrbérrendezéskor összeírt, az örtényivel azonos számú, azaz 30 aklot magába foglaló nagyszigeti akol-csoportot azonban hiába keresnénk, mivel - nem tudni, miért - a térképrajzoló 324 vso II. 88. 325 Komlóssy Ferencz: Az Esztergom Főegyházmegyei római katholikus iskolák története. Esztergom, 1896, 650. p. 79
