Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Aklok, szállások, tanyák
Annak ellenére, hogy a források a 18. század elején nem említenek gútaiak kezén lévő aklokat, ezek létrejötte szinte elengedhetetlen volt, hiszen ekkor már kialakult egy módos, piacra termelő, nagyállattartó réteg a városban. A már többször említett 1725-ös kamarai összeírásban magas állatszámokat találunk, heverő marhákat és lovakat írtak össze jelentős számban. A nagy kiterjedésű belső határ természetföldrajzi adottságai is megkövetelték a lakóterülettől távoli üzemhelyek telepítését. Kovács János a város környékét ábrázoló térképein314 már megjelennek az akiok, szállások. Ábrázolja az örtényi aklokat, Szőlős közelében szállásokat jelöl. A térképeken nem szerepel a keletkezésük időpontja, azonban több adat utal arra, hogy az 1730-as évek közepén készültek.315 316 Az 1768-as úrbérrendezés során elkészült a „Gutta/ Szá//ások[na]k vagyis Aklok[na]k kitett Specificatioja...”,3m amelyben nyolcad pozsonyi mérőben megadták a nagyságukat is. Egy kiterjedt szállásrendszer tárul elénk az összeírásból. Az Értény Akiokná\ 30 akolból álló csoportot írtak össze, egy akolnak 3, négynek pedig két-két tulajdonosa is volt. Az azonos családnevek alapján testvérek, rokonok lehettek. A legkisebb akol területe 1/8 pozsonyi mérő, a legnagyobb 4/8 pozsonyi mérőt tett ki, átlagos méretük negyed és fél pozsonyi mérő között volt. A másik csoport, a Nagy Szigeti Akiok, szintén 30 akolból állt, itt hét esetben volt két tulajdonos. Három akol mérete egy pozsonyi mérő volt, a legnagyobb, Szabó Ferenc akla 1 4/8 pozsonyi mérőt tett ki. Az átlag itt is negyed, fél pozsonyi mérő nagyságú akol. Még egy, két akolból álló csoport, a Rácz Akiok került a jegyzékbe. Az akiok kiterjedése 1/8 pozsonyi mérő317 (75 négyszögöl) és 800 négyszögöl között változott, az átlagos méretük 150-300 négyszögöl volt. Ezek nem tűnnek túl nagynak, némelyik kifejezetten kicsinek nevezhető. Valamennyi, az összeírásban szereplő szállás a Kis-Duna, ill. a Vág-Duna bal partján helyezkedett el. A jegyzék egyértelműen korábbi előzményekre utal, mind az akiok magas száma, mind a testvérek által való közös birtoklás szétöröklésről, talán évtizedekkel korábbi akolalapításról árulkodik. Az aklokat a gútai határ első részletes feltérképezésekor, 1833-1835-ben318 és az első kataszteri felméréskor319 is a beltelekként számították föl, úrbéri értelemben másik belső telekként volt része a jobbágyok kezén lévő úrbéres helynek. A szomszédos Negyeden az akolkerteket az 1872-i úrbéri rendezés és tagosítás során a kis belső telekhez tartozó pótlásnak minősítették.320 A felvett jegyzék az akiokról bizonyára nem teljes, több akol kimaradhatott az összeírásból. Az úrbérrendezés idején Borka Mihály volt a bíró, aki az egyik legtehetősebb job314 EPL T 88 és EPL T 89. 315 Ilyen adat a Vág-Duna friss csörgői kanyarátvágásának ábrázolása a térképen, amelyet tudjuk, hogy 1733- ban kezdtek ásni, továbbá maga Kovács írja, hogy Bálványszakállason 1735-ben járt. Bizonyára ekkor készült Gúta és Bálványszakállas határtérképe (EPLT 88). Lásd Dávid.-T. Polónyi: i. m. 316 EPL Archívum Juridico-Oeconomicum E/65. 317 Az úrbérrendezéskor a belső telkek nagyságát pozsonyi mérőben adták meg. Egy pozsonyi mérőnek általában kb. 600 négyszögöl területet tekintettek. A belső telek nagyságát két pozsonyi mérőben, 1200 négyszögölben, azaz egy magyar holdban határozták meg. Ha a jobbágy belső telke nagyobb volt az előírt két pozsonyi mérőnél, a többletet beszámították a szántóba vagy rétbe, ha pedig kisebb, a hiányzó részt szintén szántóval pótolták. Felhő (szerk): i. m. 11-21. p. 318 EPL Térképtár T 089. 319 OSzK Térképtár. 1555/1/1-2 320 Hofer: i. m. 338. p. A Kalocsa környéki Bátyán is második belteleknek számított az állatteleltető szálláskertek területe. Bárth János: A szállás fogalma és tipusai Kalocsa környékén. In Ethnographia, 1975. 235-275. p. 77
