Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Aklok, szállások, tanyák
bágy volt Gútán, neve aláíróként első helyen szerepel a kilenc kérdőpontra adott válaszok alatt. Gazdaságához kétségkívül szüksége volt akolra, neve azonban, ismeretlen okból, nem szerepel az akollal rendelkező gazdák névsorában. Miután letette hivatalát, levelet íratott az érseknek, amelyben előadja kérését: „Egyebet nem kérvén, és kívánván, hanem Csóványoson tévő Aktomnál azon Nád Derik mellyet Gaz Termő Csincsáros Hellybül leg alább Tizen hat Ember vágót adatni méltoztattnék, noha Csincsáros ugyan, s gyakorta víz állású Tho Fenék, de amidőn hasznát vehetném, akkor vehetném, nem bánnám...”321. Nem lehet megállapítani, hogy a közvetlen a negyedi határszélen, Csóványoson álló aklát miért nem vetette fel pár évvel korábban a jegyzékbe. A határban azonban nem csak akiok, istállók voltak, házra is van levéltári adat. Továbbá arra is van példa, hogy egy gazdának több akla, istállója is lehetett. Az 1776-ban elhunyt Szabó János hagyatéki leltárában olvashatjuk: „Gútai Hatarban vagyon 1. nagyobb Istáló mely az Házon kévúl, mellyet Borka Mihály épétetett [Borka Mihály rokonságban állt az elhunyttal - A. B.] bőtsűltetett 70 f... 1. más kisebb Istaló akollal edgyút 8 f.". Adatok hiányában nem lehet megállapítani, hogy mennyire volt elterjedve a lakóházak építése az akioknál, csupán regisztrálni tudom a jelenséget, már a 18. század második felében. A terület első részletes térképi ábrázolásának tekinthetők az 1780-1784-ben készült első katonai fölmérés térképlapjai, melyek lehetőséget nyújtanak a települések utcahálózatának, szerkezetének és a környék szálláskertjeinek tanulmányozására.322 A katonai térképészek nagy gondot fordítottak arra, hogy a határban található különböző épületeket, majorokat, aklokat, istállókat, révházakat stb. ábrázolják. Problémát jelent azonban, hogy az akiok, szállások ábrázolásához a térképrajzolók nem alkalmaztak egységes jeleket.323 A környéket ábrázoló négy térképlap valószínűleg két kéztől származik. Az egyik rajzoló általában körülkerített és fákkal körbeültetett területet ábrázol az akiok körül, és jelöl Sa/aschként, a másik nem ábrázol kerítést, csak épületet. Mindkettőjük esetében további gondot jelent, hogy egy térképjellel (egy nyeregtetőhöz hasonló, de egymástól kissé eltérő jellel) ábrázolják az egy-egy gazdasághoz tartozó valamennyi épületet, lakóházat, istállót, akolt stb. Sőt, az aszódi pusztán az urasági majort is hasonló ábra jelzi, mint az aklokat. Mégis, a lapok részletes tanulmányozása alapján megállapítható, hogy hol jelentek meg, mely területekre épültek az akiok. A színes térképlapok továbbá lehetővé teszik, hogy meghatározzam a szállások környékén a területek művelési ágait, tehát azt, hogy rétre, esetleg szántóföldre települtek-e a gazdasági telephelyek. Alsóhatárban még nem ábrázolnak semmilyen épületet a térképészek. A Feketevíz partján kevés erdő és szántóföld látható, utak vezetnek a révhez, ahhoz a helyhez, amelynek közelében később az első épületek megjelentek. Nagy terület teljesen lakatlannak tűnik. Már ekkor volt azonban egy fontos átkelőhely a Feketevízen. A szállások hiánya 321 EPL GUI évszám nélkül és jelzet nélkül. 322 A II. József korabeli katonai felmérést, valamint a második és harmadik katonai felmérést, továbbá a második világháború alatt készült magyar katonai térképet és a harmadik katonai felmérésből levezetett 1:75 000 térképet merevlemezen együttesen megjelentette az Arcanum Adatbázis kft. Ezen tanulmányozhattam a jobbára színes térképlapokat, amelyeken jól megfigyelhető volt a terület képének, a művelési ágaknak és a településhálózatnak a változása a térképezések között eltelt több mint másfél évszázad alatt. Az első katonai felmérés esetében a Coll. IX. Section XL, Coll. IX. Section X., Coll. X. Section XIV. és Coll. IX. Section XII. lapokat tanulmányoztam át részletesen, amelyek átfogják az egész vizsgált területet. 323 Rácz István: Az első katonai térképfelvétel tanyatörténeti tanulságai. In Agrártörténeti Szemle 1-2. sz. 1976. 1-15. p. 78
