Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Aklok, szállások, tanyák
Szent Márton-nap táján, november közepén, de legkésőbb november végén elérkezett a csordák szétverésének az ideje, majd azután következett az állatokat próbára tevő téli időszak. A nagyszámú állat téli elhelyezésére a települések szűk belterülete nem volt alkalmas, és a tűzveszély miatt a tanács is tiltotta a széna fölhalmozását a beltelkeken. Gúta határának a nagyobb része a Kis-Duna bal partján terül el, míg maga a település a csallóközi jobb parton. A balparti részt még a Vág vonala osztotta két részre. Ezen a Kis- Dunán túli részen voltak a város legnagyobb rétjei és a szántóföldek jelentős része. Hidak nem voltak a folyókon, több kompjárat biztosította az átkelést. A gyakori áradások esetén a komp nem talált megfelelő kikötési helyet, így szünetelt a járat, de a jégzajlás is napokra, sőt hetekre elvágta a várost a folyón túli határától. Áradások alkalmával a kompok helyett csak egy nagyobb, réladiknak nevezett ladik közlekedett a partok között, amelyen nagyobb terhet nem lehetett szállítani. Gútának ez a folyón, sőt, folyókon keresztül való gazdálkodása és a határ nagy kiterjedése megkívánta egy folyón túli szállásrendszer kialakulását, amely elsősorban az á 11 a tte I e Itetés re szolgált, de az év többi szakában a gazda időszakos kint tartózkodásának színhelye, a gazdasági eszközök és mezőgazdasági termények tárolóhelye is volt. A környék több településének határa terjedt ki a folyók két partjára, így Negyedé és Keszegfalváé is. Tessedik Sámuel gazdasági szakíró a 18. század végén így foglalta össze a szállások építésének szükségességét: „A paraszt álltallátja azt, hogy lehetetlenség a háziul oly igen távol mezőnek és gazdaságnak illendőképpen gondját viselni; ezáltal akar magának segítnei, hogy a faluiul egy, kettő és három mérföldnyire is úgynevezett szállást, házat és istállót építtet, ahová gabonáját a messze való jószágrul s mezőrül összehordatván, marháit is ott telelteti; rövideden, majd minden gazdaságbéli dolgait ott viszi végbe.”310 A szállásoknak ez a településtől távolabb, a folyókon túl elhelyezkedő típusa nem sajátosan gútai jelenség, hiszen a szomszédos Negyed hasonló, folyón túli gazdasági telephelyeiről Hofer Tamás adott hírt.311 A csallóközi települések, Lak, Bogya, Nemesócsa, Ekel belterületét mocsaras, nehezen járható, áradáskor tengerré váló területek választották el a Dudvág és a Császta partján fekvő dombosabb kaszálóktól, szántóföldjektől. Naszvad település a Nyitra bal partján fekszik, határának jelentős rész a folyó jobb partján elnyúlik egészen a Vág-Dunáig.312 Az akiok megjelenésére a környékünkön az első levéltári adatot 1722-ből találtam. Négy komáromi lakos elismervényt adott arról, hogy „az Bálvány Szakállosi pusztán lévő négy aklainktúi, és Télen ott teleltetett marhainktul (minden akolra három forintokat értvén) füzettünk Nemzetes Lábady Ádám Tiszttartó... kézihez in toto Tizenkét forintokat...”313 Több adat is maradt fenn arról, hogy mészárosok, kereskedők legelőket bérelnek, kaszálót vásárolnak az érsekség pusztáin vagy Gúta határában. Úgy tűnik, egyesek teleltetés céljából ideiglenesen aklokat is tartottak fenn. 310 Tessedik Sámuel: A parasztember Magyarországban micsoda és mi lehetne; egyjó rendbe szedett falunak rajzolatával egyetemben. In Tessedik Sámuel és Berzeviczy Gergely; A parasztok állapotáról Magyarországon. Budapest, 1979, 180. p. 311 Vö. Hofer: i. m. 35-40. p. 312 A lakótelepüléstől eltávolodott szálláskertekre és a községet a szálláskertjei csoportjától vizenyős legelőkkel, mocsarakkal elválasztó határokra Bárth János számos példát említ Kalocsa vidékéről. Bárth: A kalocsai szállások... 82-83. p. 313 EPL GUI. Gúta perben felhasznált eredeti iratok. 76
