Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Aklok, szállások, tanyák
zsellér 10 lovat, 2 ökröt és 10 tehenet birtokolt. Úgy tűnik, mindhárom településen a töredék telket bíró zsellérek, a földdel nem rendelkező szegényebbek, inkább lovat használtak fuvarozásra, az ökörtartás, különösen a heverő marha tartása, csak a nagyobb gazdák esetében volt lehetséges. A szántást is elsősorban ökrökkel végezték. Az egyre mélyülő társadalmi különbségek, amelyek a használt jobbágytelkek nagyságában, a gazdaságokban található állatok mennyiségében és tartásának módjában is megnyilvánultak, feszültségeket szültek az egyes települések lakosságán belül. Ez tűnik ki egy 1787-ben kelt levélből, amelyben a gutái szegények Batthyány József érseknek panaszkodnak a város elöljáróira, a tehetősebb gazdákra: „Ennek előtte Uralkodó Biráink{na)k Barmaik s Lovaik oliy szamossan meg Szaporottanak, hogy közüllök vagyon olly Gazda-is, a kinek közel Száz darabb Marhája, s Lova vagyon, mellyek közül talam csak húsz darab sints portiora fel adva, és sokszor portios réttyeinket, s-föl szántott főigyeinkben vetett Gabonáinkat be burittyák, és ellepik, s-porrá tészék, mind történt ez iden-is, ha pedig panaszra megyünk előli Járóinkhoz, ezen felelettel fizetnek ki bennünket, hogy ha meg akarjuk az kártul Gabonáinkat tartani, tehát Őrizzük magunk, és a csősz sem merészein bé-hajtani Jószágaikat...”284 A vármegyéhez is írnak egy panaszlevelet 1787-ben, amelyben a szegények kérik, hogy rendezzék fuvarszolgálataikat. Ebben rámutatnak a módosabb telkes jobbágyok és a zsellérek közötti állattartás különbségéből fakadó problémákra, sérelmeikre. Panaszkodnak, hogy „a lóval való Szolgálat, Nagyon terhes nálunk, nem pediglen az Ökörrel való Szolgálat, Számtalanszor meg tőrtint dolog az Nálunk hogy akinek Két lovacskája vagyon Számat nem tudgya hányszor kelletik elől állani, de ellenben az Ökör tartó Gaszdának pedig Esztendőben háromszor vagy leg alabb Négyszer ha kellennik útnak indulni... helsegünkben be vett dolog az is hogy nem tekintvén Szolgálatnak rendit s modgyát, hanem csak, akar minémü uttyábul vissza terittik a midőn élete táplállására valott fordíttani igyekesznek is a Szeginy ember (...) Sokan vannak ollyan gaszdak is hogy mind lovat mind pediglen ökröt tartani modgyuk vagyon, meg is a midőn az polgár lovat ell parancsolván tehát azon mentseggel ell tamasztyák magoktúl a Szolgalaton hogy ők ökörrel Szolgainak, az Lovaikat pediglen az Menesen hevertetik és hiszlallak, illy formán tehát egy Nimellyek közüliünk tudni illik akik[r\e]k módjuk nincsen az ökör tartásban, hanem csak lovai szolgálták, eleteket fordittani Sülős terhire válik ez rendetlen Szolgalat...”285 A levélből is kitűnik, hogy ebben az időben az ökörtartás egyenlő volt a módossággal. A vagyonosabbak nagy mennyiségben tartottak lovakat is, csak ők „hevertették” lovaikat. Heverő lovaknak az olyanokat nevezték, amiket be sem fogtak soha, csak csikóztak. Fél Edit 1942 telén Gútán végzett kutatásai szerint a 19. második felében is akadt olyan nagygazda, akinek egyszerre 52 csikója volt. Ebben az esetben az állat szaporulata, és nem igaereje jelentette a hasznot, a fölhizlalt, megerősödött csikókat adták el. Az egész helyes gazdának 40-50 darab marhája, 10-12 lova is volt. A középgazdának 25-30, de még a szolgának is volt 4-5 marhája.286 Ez legutóbbi adatot igazolni látszik az, hogy 1811- ben, mikor a város vezetősége meghatározta a Béres szolgák évi fizetségét, készpénzen és ruhán kívül a juttatások között Négy marha Teleltetés is szerepel.287 284 EPL GUI Vegyes iratok. 285 EPL GUI Vegyes íratok. 286 FEgy. 287 GVH 1811. tjkv. 595. sz. b. 69
