Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)

Táj és népesség

akkor az első modern népszámláláskor 1869-ben 5824 lakost találtak. Ebből egyértelmű, hogy a 19. század húszas éveinek elején a sematizmus alacsonyabb adatát kell mérva­dónak tekinteni.269 Ekkor még Gúta összlakossága nem léphette túl az ötezret. A korábbi sematizmusok téves adatát vehette át Nagy, mivel az 1817-es papi névtárban Gútánál 5021 katolikus és 5 görögkeleti van feltüntetve. Gúta, Naszvad és Keszegfalva csaknem tisztán katolikus települések voltak. Katolikus többségű még Ekecs, ahol a katolikus vallás a szlovák származás jele.270 Ugyanakkor Apácaszakállas, Martos, Megyercs és Nagytany csaknem tisztán református lakosságú. Református többségű még, jelentős arányú katolikus lakossággal, Bogya, Ekel, Lakszakállas, Negyed, Nemesócsa és Túriszakállas. Az egyetlen település, amelyben az evangélikusok vol­tak többségben, Alsószeli, a lakosságnak azonban majd 40 százaléka itt is katolikus. Munkám témája szempontjából a puszták, külterületek adatai érdemelnek figyelmet. Gondot jelent azonban, hogy a forrásokban nem lehet egyértelműen megkülönböztetni a pusztai, külterületi szállásokat, tanyákat az urasági majoroktól. A szállásokon lakók és a majorsági cselédek együttesen szerepelnek az összlakosság rovatban. A táblázatba felvet­tem Abapuszta adatait is, ahol a martosiak szőlői voltak évszázadokon keresztül. Az abai homokdomb mintegy 3 kilométerre van Martostól, az ógyallai határhoz tartozott és tartozik ma is, ahol már a 18. század végén termeltek szőlőt a martosiak, mivel saját határuk erre alkalmatlan volt. Az itteni présházak nagy része is a martosiak tulajdonában volt. A sematiz­musok adatai szerint már 19. század elejétől szórványosan laktak is bennük. A lakók nagyobb része katolikus, ők bizonyára nem martosi származásúak voltak.271 A Csallóközben biztosra vehető, hogy Lak Bogya esetében (a sematizmusban még kiegészítve Ekel Ócsa pusztáival) nem urasági majorokról van szó, hanem elsősorban a Réteken felépített, a meg­nevezett községekhez kapcsolódó, belső-határbeli állattartó szállásokról. A falvakat a mocsaras terület választotta el a Dudvág közelében létrehozott gazdasági telephelyektől. Ugyanígy a Keszegfalva határában, a Vágón túl található Tormás esetében (a papi névtárban még kiegészítve „a Szigettel” [cum Insula] megjelöléssel) a rovat számai ugyancsak a folyó bal partján, a keszegfalvai szigetben egyre szaporodó állattartó szállásokat takarják. A 18. század végén készült első katonai felmérésen, valamint a Nagy munkájával szinte azonos időben, 1826-ban készült Duna-mappáció térképlapjain, mint azt a továbbiakban részlete­sen bemutatom, jól felismerhetők ezek a határbeli épületek, lakott helyek. A névtárak Gúta és Naszvad nagy kiterjedésű belső határában nem tüntetnek fel szállásokat, azonban más írott forrásokból, valamint a térképekről kimutatható, hogy ezekben is jelentős számban vol­tak állatteleltető szállások a 18. század végén, a 19. század elején. Aszód és Kistany esetében a pusztákon csupán egy-egy református család lakott, másutt mindenütt a katolikus lakosság van többségben. Az érseki pusztákon, a majorsá­gokban belőlük kerültek ki a tiszttartók és a cselédség egyaránt. Egyedül Lak Bogya (Ekel Ócsa) külterületén volt jelentős a reformátusok aránya, jelezve, hogy a református több­ségű anyaközségekből többen választották lakhelyüknek a réteken lévő szállásokat. 269 A kisebb lélekszámút támasztja alá egy 1799 végén, érseki széküresedés okán végrehajtott összeírás is. Ekkor 362 jobbágy, 135 házas zsellér, 58 házatlan zsellér és 17 cigány családfőt írtak össze Gután. MÓL UetC 224 n25 (c) 270 Edelényi-Szabó: i. m. 15. p. 271 A martosi demográfiai adatok elemzése során az Abán lakókat Kocsis Aranka is a faluhoz tartozóknak szá­molta, míg a falu határában, az urasági pusztán, pl. Agyagoson lakókat nem. Kocsis: A gazda, a családja... 164-165. p. 64

Next

/
Oldalképek
Tartalom