Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Aklok, szállások, tanyák
Akiok, szállások, tanyák Az állattartás helye és szerepe a vidék gazdálkodásában a 18-19. században Községeinkben a mezőgazdasági terület nagy részét rétek és legelők alkották a 18-19. században, ezért az állattenyésztésnek kiemelt szerepe volt a vidék gazdálkodásában. Kovács János a már idézett, az érsekség birtokait leíró munkájában a 18. század harmincas éveiből azt írja, hogy Gútán a szegényebbek halászatból, a módosabbak állatkereskedésből élnek. Mintegy száz évvel később Fényes Elek 1848-ban megjelent munkájában így írja le a gútai határt: „Határa kiterjed 26 000 holdra, melynek fele rétség, fele pedig gyümölcsöskertekből, fűzeserdőkből, legelőből és kevés szántóföldből áll... A föld minősége igen jó volna, de a gyakori árvizek miatt bizonytalan jövedelmű; többnyire tavaszi gabona, tengeri, burgonya és kender termesztetik; gyümölcsöskerte sok és szép gyümölcsöt terem, de fő gazdagsága mégis szarvasmarha-tenyésztésében és rétéiben áll, melyek a vizenyős föld miatt nem a legjobb szénát adják ugyan, de oly mennyiségben, hogy vele a hajókra rakva messze földekre űzetik kereskedés.”272 Bogyával kapcsolatban megjegyzi, hogy „A lakosok a szarvasmarha-tenyésztést sikerrel űzik a falutól távol eső réteken épített szállásokon." Túriszakállas esetében leírja, hogy határa 2711 hold, melyből csak 711 hold szántóföld, 2000 hold pedig kaszáló és legelő. „Földe igen termékeny porhanyós fekete agyag, rétéi híresek, és annyi szénát teremnek, hogy Felső-Csallóköz is ide jár takarmányt vásárlani, s ebből az uraság éven kint több ezer forintot vesz be. Az urasági rétség Madéföldének neveztetik.” Martos esetében is a kaszálók szerepét emeli ki: „főgazdagsága a helységnek szénatermő rétéiben és marhatartásában áll.”273 274 Egy korábbi munkájában ezt írja Fényes: „Legelővel és szénával kitünőleg bővelkednek a csallóközi helységek minden felett pedig Gutta mezővárosa... Száraz esztendőben szénájukat melly egyébiránt nem a legjobb minőségű hajókon egész Pestig leszállítják.”TM Ipolyi Arnold csallóközi útjáról írt cikksorozatában a Felső-Csallóköz leírása után Alsó- Csallóköz jellemzésénél a következőket írja: „Nyárasdon alul a vidék jelleme mindjárt jelentékenyen megváltozik. Kinézése kicsinyben az Alföldéhez hasonló. A sűrűén találkozó falvak helyett itt már csak ritkábban s nagyobb helységeket ér az utas. A tágas lapályt és síkságot terjedelmes legelők és rétség borítják. Hol az összefolyó vizek közé ékelt földköz a folytonos áradásoknak ki van téve, számos ingoványok és mocsárok lepik el a rónát.”275 Beszámol a vízszabályozási munkákról, az 1856-ban felavatott keszegfalvai zsi272 Fényes Elek: Komárom vármegye leírása (1848). Pozsony, 1994, 137. p. 273 Uo. 143. p, 158. p., 186. p. 274 Fényes Elek: Magyarország leírása II. Pest, 1847. 25. p. Gutáról még a 20. század elején is jelentős menynyiségű szénát szállítottak elsősorban Budapestre, erről kiemelten szól a Magyarország vármegyéi és városai sorozat Komárom vármegyét bemutató kötete is. „Guta körülbelül 200.000 q szénát ad el évente, egy részét Budapestre, másrészét Érsekújvárra, Nyitra vidékére és Bábolnára." Borovszky Samu (szerk): Komárom vármegye és komárom szabad királyi város. Budapest, é. n. 275 Vasárnapi Újság, 1858. 5. sz. Csallóközi uti-képek. 53-55. p. 65
