Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Táj és népesség
Négy településen lépte túl a lakosság száma az ezer főt. A legnagyobb település Gúta 3455 lakossal, a legkisebb község (leszámítva Vízvár és Kava pusztákat) Túriszakállas 243 lakossal. Először kapunk pontos áttekintést a nemesek számáról az egyes településeken. Területünkön a 7210 összeírt férfiból 1087 volt nemes, különösen a csallóközi kuriális falvakban nagyszámú a nemesség. A jobbágytelepülések közül Gútán és Alsószeliben a zsellérek száma meghaladta a jobbágyokét, de Negyeden, Naszvadon is megközelítette azt. Ezek az adatok a birtokfelaprózódásról, a zsellérsorba süllyedés gyors üteméről tanúskodnak az említett falvakban. Keszegfalván ekkor még nem éltek jobbágyok, jobbágytelket birtokló gazdálkodók, a lakosság itt elsősorban dohánytermelő zsellérekből és cselédekből állt.262 A népesség számát összevetve a házak számával az egyes településeken nyilvánvaló, hogy több generáció élt együtt egy fedél alatt, a jobbágyok együtt laktak és gazdálkodtak házas gyerekeikkel, hogy a földet meg tudják művelni, és a robotterheknek is eleget tehessenek. Nem volt ez másképp az egytelkes nemesek és zsellérek esetében sem. Éppen e két csoportnál volt az egy fedél alatt lakók száma a legmagasabb. Keszegfalván a zsellérek, cselédek majdnem egy tucatnyian (átlag 11,91 személy) laktak egy fedél alatt. Ekelen, a kuriális községben, 8,47 volt az átlagban az egy házban élők száma. Magas volt még Lakon (7,71) és Gútán (7,69) ez a szám, de hét főnél kevesebben ritkán laktak egy fedél alatt. A 18. századi lakóházak két vagy három helyiségből álltak. A ház falának legfontosabb építési anyag a föld volt, míg a tető náddal fedett. A házak többnyire sövényfalú, sárral tapasztott falakkal készültek. A házba a konyhán keresztül lehetett belépni, innen nyíltak jobbra és balra a további helyiségek. A szobát zárt tüzelésű, kívülről fűtött kemence melegítette, szerény bútorzatával elvben lakószobaként funkcionált. Leginkább télen időztek itt a család tagjai, nyáron inkább a határban, az udvaron, az istállóban az állatok mellett töltötték az időt. A ház legfrekventáltabb helyisége ilyenkor a középen elhelyezkedő konyha volt, a család egy része itt is aludt. A férfiak egy része télen-nyáron az istállóban aludt az állatok mellett. A konyha után vagy egy másik szoba, vagy kamra következett, esetleg további gazdasági célokat szolgáló helységek. A lakóház nagysága a család anyagi helyzetének függvényében változott. A telkes gazda vagy az egytelkes nemes épülete rangosabb volt a töredéktelken gazdálkodó vagy éppen zsellér házánál. Szabó János gútai gazda 1776-ban felvett hagyatéki leltárában így írják le a beltelkén álló házát: „Gúta városában vagyon egy Ház épület... az melly áll 1 szobáéul, 1 konyháéul, 1 nagyobb kamráéul, 1 más kisebb kamrabul, 1 hat Lóra való Istálóbul, 1 szekér szinbul, és 1 életes kamráéul... bötsültettek in Summa 300 f.”263 Negyedről 1819-ből áll rendelkezésre hasonló leltár: „Maradt fél Colonicalis Sessio mellyen Ház, két szobáéul, elől egy Kamarkábul {?), és konyháéul álló, jó állapotban. Ennek végiben fé haj egykamarával, sár falakéul közép állapotban. Ismét egy külön kamara le padlásolva közép állapotban. ”264 262 Pesty Frigyes kérdéseire 1864-ben így foglalják össze a falu kialakulását, a lakosság letelepedését és szociális rétegződését a község vezetői: „Az első lakosok a közbirtokos földesurakon kívül csak cselédjeiből állottak, később zsellérekből is kik régtől fogva dohánytermesztők s mai nap is. Újabb időkben némely közbirtokosok birtoka, kisebb részekre oszolva, birtokos gazdák keletkeznek. Az első lakosok vagyis cselédek a szomszéd helységekből származnak, de most már végkép megtelepedtek." 263 EPL GUI, jelzet nélkül. 264 Novák: Farkasd és Negyed... In Danter (szerk.): Hagyományos gazdálkodás... 40. p. 61
