Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Táj és népesség
jobbágytelkek szétöröklése folytán egyre többen jutottak zsellérsorba. A legelőt közösnek hagyták meg, ez azt is jelentette, hogy a telek után járó legelőjogból és más, a telek után évente felosztott, közösen használt javakból a legszegényebbek kiszorultak, miközben számuk egyre növekedett. Az urbárium megengedte az erdő bizonyos korlátozott használatát (fajzás, makkoltatás), de szigorúan megtiltotta a vadászat, madarászat, halászat, a pálinka-, a sörfőzés és italárulás minden formáját. A mészárszék, a vendégfogadó és a vám is egyedül a földesurat illette.250 Ami a halászat és vadászat tilalmát illette, a 18. század végén és a 19. század elején bizonyára nem érvényesítették következetesen, csupán a jobbágyfelszabadítás után zárták ki teljesen a volt jobbágyokat vidékünkön a halászatból. Erre utal a martosiak esete Rudnay prímással, amikor a halászatukat féltve nem kívánták elhagyni a jobbágyok falujukat. Ugyancsak a halászati jog részbeni szabad gyakorlásáról szól az esztergomi érsekség uradalmi ügyvédének a Gúta mezőváros elleni per során 1835-ben tett kijelentése: „...a gúttai lakosok önhatárukra vonatkozólag egyedül a folyók halászatától fizetnek az uradalomnak haszonbért, a tavakat pedig minden díj nélkül szabadon halászszák. “251 Részletesen szabályozta az urbárium a robotolás módját és tartalmát, a kilencedelést, felsorolta a földesúr által eddig szedett s most eltiltott járulékokat és megszabta a kiszabható földesúri bírságot és fenyítéket, előírta az úriszék-tartás, a megyéhez intézendő fellebbezés és a telekátruházás módját. Az utód nélkül elhalt vagy elszökött jobbágy javai az uraságot illették, de ha az olyan földet, amely az urbárium felvételekor parasztkézen volt, saját majorsági földjévé a földesúr nem tehette, arra vagy új jobbágyot kellett ültetnie, vagy a többi jobbágy kezére adni azt. A török háborúk után a Habsburg Birodalom elérte történelme csúcspontját. Nagy és átfogó tervek születtek a bécsi udvarban az új nagyhatalom gazdasági és politikai megszilárdítására. Magyarországon elsősorban a gabonatermesztést kívánták fellendíteni és a birodalom éléskamrájává tenni. A legjobb gabonatermő tájak délen, a Bánátban voltak, ahonnan a Dunán lovakkal vontatott uszályokon akarták felszállítani a termést a birodalom többi részébe. A Duna azonban a 18. század elején a kanyargós, elmocsarasodott, fokokkal szabdalt partjaival nem volt alkalmas hajóvontató út kialakítására, ezért nagyszabású folyószabályozási tervek születtek.252 Az udvari kamara és a haditanács Rózsahegyen fűrészmalmokat és hajóépítő műhelyeket rendezett be. Mivel a Vág ugyancsak alkalmatlan volt a hajózásra, nagyszabású tervek születtek a hajózhatóvá tételére.263 A18. század második felében megkezdődött a fokok eltöltése, kanyarátvágások, töltések, sarkantyúk építése, a folyók szabályozása, a folyómedrek tisztítása. A kezdeti időszakban azonban a nagyrészt a jobbágyok robotjával végzett hatalmas erőfeszítések nem hozták meg a várt eredményt. A kezdetleges töltések nem tudták megvédeni a mögöttük fekvő területeket, és az árvízszint megemelkedése miatt magasabban fekvő területek is víz alá kerültek, ha a folyó szakított, vagy átbukott a töltésen. A töltések akadályozták a vizek levonulását az elöntött területekről, hatalmas vidékek maradtak tovább elöntve, mint korábban, mikor a fokok vissza is vezették a vizet a folyóba. 250 Felhő (szerk): i. m. 12. p. 251 Hamar Pál prímasi érsekújvári kerületi főügyész 1851-ben készült, a gútaí úrbéri pert összefoglaló munkájából. EPL GUI A gúttai per rövid kivonata. Összeállította: Hamar Pál. Érsekújvárott, 1851. 252 Andrásfalvy: i. m. 19. p. 58
