Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Táj és népesség
végén jön létre a Feketevíz révénél. A mai határa a 18. század második felében, mint az a fent idézett kilenc kérdőpontra adott válaszokból is kitűnik, Peredhez tartozott.244 A rendelkezésemre álló adatok alapján megállapítható, hogy az egyes falvak gazdálkodásában eltérések mutatkoztak, amelyeket a határaik természeti adottságai és a lakóinak birtokviszonyai befolyásoltak a legnagyobb mértékben. A több, jobb szántófölddel rendelkező falvakban esetében, mint Naszvad és Alsószeli, jelentős volt a gabonatermesztés. A gútaiak, határuk kedvezőtlen fekvése miatt, a környékbeli pusztákon, árvízmentes szinteken béreltek szántóföldeket. A nagy kiterjedésű rétekkel, legelőkkel rendelkező községekben a módosabb gazdák nagy mennyiségű állatot tartottak kereskedés céljából. Az ökörhizlalás terén Gúta járt az élen hatalmas rétjeire és legelőire támaszkodva. A halászat a szegényebb rétegek számára volt jelentős minden faluban, különösen Martoson. Rudnay Sándor245 esztergomi érsek, megsajnálva az árvizektől sújtott falut, át akarta őket telepíteni a Komáromtól délre fekvő Csém pusztára. A martosiak azonban, miután az öregebbek megnézték a felajánlott pusztát, azt válaszolták a megütközött prímásnak, maradnak, mivel „Csémen nincs víz a hol halászni lehessen is."2*6 Negyeden, ahol kis területű, de jó minőségű földjeik voltak a jobbágyoknak, a zöldségtermesztés játszott jelentős szerepet, elsősorban vörös- és fokhagyma, valamint gyökér (petrezselyem), káposzta termesztésével foglalkoztak. Itt a dinnyetermesztés is elterjedt volt már a 18. században. A zöldséget a negyediek és a szomszédos farkasdiak már ekkor a Vágón szállították hajókkal más településekre, hogy azt elsősorban gabonára cseréljék.247 A folyómenti ártéri erdőkben a jobbágyok irtásokat végeztek, gyümölcsöskerteket hoztak létre. A forrásokban elsősorban szilva-, alma-, körte- és diófával találkozunk, amelyek jól alkalmazkodtak az ártéri erdők mikroklímájához.248 Az úrbérrendezés során kimondták azt, hogy az irtásokat a földesúr nem veheti el a jobbágyoktól és nem számíthatja be a telki földekbe, csupán akkor, ha a becsű szerinti árukat megfizeti a jobbágyoknak. Készült 1768-ban egy összeírás a „Gutái Mester Emebereknek Specificatoja"-ról is. Egy borbély, 8 takács, 6 szabó, 4 csizmadia, 3 varga, 2 kovács, 1 pintér, 1 lakatos, 1 fazekas, 2 asztalos és hat molnár tevékenykedett ekkor a mezővárosban.249 A Mária Terézia-féle úrbérrendezésnek messzemenő következményei voltak a jobbágyságtovábbi sorsára nézve. Az ekkor megállapított nagyságú, a gazdák használatába adott jobbágytelek lett az alapja minden kötelezettségnek és juttatásnak. Ahogyan a rendezéskor központilag kiadott urbárium első mondata kimondja „mivel az Jobbágyoknak kötelességeit, s' minden Adózásit az Jobbágy Helyeknek voltához s' Mineműségéhez kelletik szabni.“ Csaknem száz évvel később a jobbágyfelszabadítás során annak a földnek lettek tulajdonosai a volt jobbágyok, amely a jobbágytelekhez tartozott. A jobbágytelek minimális nagyságát az urbárium 1/8 telekben szabta meg, azokat a jobbágyokat, akiknek szántója-rétje az 1/8 telekhez járó területet nem érte el, a zsellérek közé sorolta. A 244 Lásd még VS0 II. 88. 245 Rudnay Sándor (1760-1831) főpap, 1819 és 1831 között esztergomi érsek. 246 Pesty helynévgyűjtése is leírja ezt történetet Martosról. 247 Novák: Farkasd és Negyed. In Danter (szerk.): Hagyományos gazdálkodás... 33-35. 248 Szabó János 1776-ban elhunyt gútai jobbágy vagyonleltárában olvashatjuk: „Item vagyon egy Gyümöltses kert mely vagyon az Ház után való Erdőben a'hol találtatik fiatal 34 alma fa, és 32 szilva fa, mellynek egyedül tsak a' Munkáját és rajta tett faradságot főll vévén bőtsültetett 25 f. Demig a’ kitsiny kert mely vagyon a' külső köves Lágyban bőtsültetett fával edgyütt, mivel nem ház után való 10 f..." EPL GUI, jelzet nélkül. 249 EPL Archívum Juridico-Oeconomicum E/65 57
