Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Táj és népesség
ében számolt be arról, hogy egy gútai paraszt - akit kínzással kényszerítettek a törökök, hogy Gútára vezesse őket - az esztergomi bég seregét a legveszedelmesebb ingoványba vezette, ahonnan alig tudtak kivergődni. A gútaiak másnap találták meg megmentőjüket, a félholt parasztot, a nádasban.143 A tizenötéves háború (1591-1606) idején hatalmas károkat szenvedett a vidék, a pusztulásról megrázó leírás áll rendelkezésre. Az esztergomi érsek két kiküldötte, Ampruster Pál és Bakitth Gál 1597 júliusában végigjárta az érsek falvait, hogy összeírja a javait. Minden faluban a bírót és három jobbágyot kérdeztek meg az állapotokról. Útjukról részletes leírást144 készítettek, amelyből elénk tárul a lakosság nyomorúságos helyzete. A Komárom megyei falvakban elsősorban Pálffy Miklós145 komáromi várkapitányra panaszkodtak. Alább idézek néhány falu leírásából. Naswad. Pálffy Miklós arra kényszerítette őket, az érseki jobbágyokat, hogy a saját költségükön tegyenek várszolgálatot. Az embereket megkínozták és elhajtották, némettől, töröktől roppant sokat szenvedtek. Pálffy 50 napig kaszáltatott velük, és arra kényszerítette őket, hogy a szénát felgyújtsák és Érsekújvárba szállítsák a saját igáikkal. Zakalos (Bálványszakállas). Győr bevétele után a törökök és a tatárok elpusztították. A lakók Vízvárra menekültek. Pálffy 30 napig kaszáltatta őket. A várnál agyondolgoztatta a jobbágyokat. Gutta. A lakosok halászatból élnek. Összesen 95 lakos van, de 31 teljesen szegény. A lakosok csak negyedrésze lakik házban, a többi putrikban, földbevájt üregekben. Néhány éve még 156 lakosa volt, jó házakban laktak, de a németek mindenükből kifosztották őket. 1594-ben a tatárok 20 embert hajtottak el, a falut megsarcolták. Nagyon panaszkodnak a magyar gyalogos martalócokra, akiket Zabath leghéneknek neveznek. Legnagyobb panaszuk azonban Pálffy Miklós ellen hangzik el, aki veszedelmes helyeken, a saját költségükön ingyen dolgoztatja őket és kaszákat velük. Hallatlan vármunkákkal terheli őket szüntelenül. Ilyenről azelőtt sohasem hallottak. A magyar kamaránál panaszt akartak tenni. A roppant sok rőzseszállításért egy dénárt sem adott nekik. Régen 6 malom volt itt, most csak három. Aniala (Anyala). Nem a török, nem is a német tette tönkre őket, vallják, hanem Kalamár György, Pálffy Miklós udvarbírája, bár itt az érseki jobbágyokon semmi joga és keresnivalója nem volt. Mikor a lakók látták, mit művelnek a szomszéd falvakkal, Érsekújvárba futottak a török háború alatt. Pálffy udvarbírája ezalatt szép házaikat leromboltatta, és mindent elvitetett Érsekújvárba. Rétjeiket bérbe adta, szántóföldjeiket használta, és mikor vissza akartak térni, azt mondta nekik: jobb, ha így marad elpusztulva a falu, mert több hasznunk van belőle, mint mikor lakták. Volt erdejük is, de ezt letarolták. A falu puszta és néptelen.146 147 148 Alsószeli 1530-ban esett áldozatául a török seregek pusztításának. Erről tanúskodik az 1553-ból származó összeírás. Alsószeli ekkor a szentgyörgyi uradalom részeként 143 Az esetet leírja Takáts Sándor: A kalauzok és a kémek a török világban. Századok. 1913. 265-280. p. 144 MÓL UetC 45 n28. 145 Gróf Pálffy Miklós (1552-1600) hadvezér, 1586-1599-ig komáromi várkapitány. 146 Az 1597-es összeírásból idéz Sarlay Soma és Alapy Gyula. Sarlay Soma: A hosszú török háború és a magyar jobbágy sorsa. In Nemzeti Kultúra. 1934. 2. szám. 101-105. p. 147 Sedlák, František: 1526-1848. In Haraszti (szerk): i. m. 19. p. 148 Décsi Gyula-Novák Veronika: Negyed története a kezdetektől a 17. századig. In Izsák (szerk): i. m. 36
