Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Táj és népesség
zel, halutánpótlással és táplálékkal. A Millérről jegyezték fel 1380-ban, hogy a halak ezen a vízen szoktak felvonulni a vejszékhez (halfogó szerkezet - A. B.) és a tavak egyéb helyeire.80 Az egykori laposabb területekből kialakított halastavak és az ezek táplálására készített medrek, csatornarendszerek emléke még Pesty gyűjtésében is felfedezhető. „Fövenye s ere jön az Ócsai határból 's az Ekeli Réteket keresztül hasitva a’ Dodvágba foly a’ tótű nevű canalison, melly ásva lehetett, földje fövenyes, azért a' neve, régebben míg a töltések el nem készültek nagy halastó most is nagy mély lapos.” (Ekel) Tó helynévvel ma a nagyobb, mélyen fekvő, többé-kevésbé állandóan vízzel telt helyeket illetik területünkön. Egy részük keletkezhetett a folyók holt ágából.81 Szárazabb esztendőben a tónak csak a mélyebb részében marad víz, ennek neve tófenék. Ha ez is kiszárad, a fenéken repedezett, növényzet nélküli térség marad vissza. Kopolya a kisebb, mélyvizű tavacskák, gödrök neve. Általában hirtelen áradáskor, gátszakadáskor kimosott mélyedésekről van szó. Ezt jelzi, hogy topolyákat a térképek a folyók, gátak mellett jelölnek. Völgy a szélesebb, hosszabban elnyúló, időszakosan vízzel lepett terület. Nagyobb áradások esetén folyt benne víz. Ilyen a Nagy völgy Gúta határában (III. katonai felmérés 1:25 000). A huval név Gútán régebben elterjedt volt. Szintén egykori mederre, kanyarlefűződésre, annak mélyebb részére utal. Ezek rövidebbek és általában hajlottabb formájúak voltak. Az egykori meder két oldalán emelkedettebb térszintek, gyűrek találhatók. Az emelkedettebb részeken általában kertek, szántóföldek, a mélyebb huvalban vízkedvelő erdők, füzesek voltak. Patkónak nevezik az alsóhatáriak a Feketevíz levágott, lefűződött kanyarulatát, holt ágát. Nevét bizonyára alakjáról kapta. Hajlás a neve a kisebb, nem szabályos alakú, mélyebb fekvésű, vízállásos területeknek. Ilyen a Belső hajlás (1833-1835-ből származó, Gúta határát ábrázoló térkép) és a Hajlások (19. sz. elejéről származó, Bálványszakállast és környékét ábrázoló térkép82) Gúta határában. A lapos köznév utal a terület alacsony fekvésére, a rossz vízlevezetésre, de ebben az esetben minden irányban szétterülő, nagyobb földdarabot kell elképzelni.83 Gúta határában található Nagy-Lápos az 1916-os kataszteri térképen.84 A rét, rétek, helyi tájszólásban rít vagy rítek elnevezés régebben nem elsősorban kaszálóra utalt, hanem mocsaras, vizenyős, nem nyílt víztükrű helyekre. Területünkön a Császtát és a Dudvágot övező emelkedettebb területek neve Rétek, és aszerint, hogy melyik falu határához, tartoztak, nevezték Bogyai réteknek, Ekeli réteknek, Megyercsi réteknek stb. A semlyékes vagy zsemlyékes, sömlékes köznév is mocsaras, általában nyílt vízfelületű helyet jelöl a Csallóközben.85 A hosszúkás alakú Zsemlyékes-tó Lak és Bogya határán jól kivehető a katonai felméréseken, kéziratos térképeken, és ma is őrzi az alsó-csallókö80 Alapy: i. m. 59-60. p. 81 Naszvad határában a régebbi térképek Holt Duna néven tüntetik fel azt a nagy vízfelületet, amelyet ma már Levelesi tónak neveznek a helyiek és a térképek egyaránt. 82 EPL Térképtár T 016. 83 Lapos = kiszáradt meder értelemben szerepel Földes György csallóközi helynévgyűjteményében is. Földes György: Csallóközi szótár. In Nemzeti Kultúra. 1935. 5. szám. 243-248. p. 84 Magyar Országos Levéltár Térképtár (MÓL Térképtár), Kataszteri térképek S 76, jelzete S 76 No 0454. 85 Sömlék = zsombékos hely, láp, valamint sömlékes = lápos. Földes: i. m. 247. p. 24
