Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Táj és népesség
nyezet degradálásához. A vidék sľk jellege ellenére korántsem nevezhető egyhangúnak, valójában rendkívül változatos táj. Az egykori ártérben minden kis kiemelkedésnek jelentősége és következménye volt. A talajvízszint változását, a víz közelségét, a vízzel borítások gyakoriságát és időtartamát a növénytársulások mérőműszer pontossággal jelezték. A vidék eredeti növényzetét túlnyomórészt mocsarak, nádasok, kőris-, tölgy-, égerfaerdők alkották, a vizek mentén fűzfa- és nyárfaerdőkkel. A határ ma fátlan sík vidék, csupán a folyókat övezik kisebb ártéri erdők. A táj mai képe a sok évszázadon át folytatott erdőirtás és folyószabályozások következtében alakult ki. A mocsaras vidéket régebben az állatok és a vízimadarak seregei népesítették be. Nagyon elterjedt volt a vizenyős réteken a túzok, amelyből mára csak hírmondó maradt, és szigorú védelem alatt áll. Teljesen kipusztult azonban számos, korábban elterjedt állatfaj, mint a réti farkas, a vidra, az édesvízi teknősbéka.32 A számos folyó és állóvíz halban rendkívül gazdag volt, a vízszabályozás következtében azonban a halállomány összetétele és mennyisége is jelentősen megváltozott, számos halfaj eltűnt. A 20. század közepén pl. még ismert volt a csík, ma már a mocsarak kiszárításával teljesen kipusztult. Bél Mátyás idejében a Dudvág még rákokban igen gazdag folyó volt.33 A középkorban a legértékesebb hal a viza volt, a Fekete-tengerből a csallóközi és a szigetközi csendes vizekbe ívni felvándorolt halóriás, a királyi asztalok kedvenc eledele. A 15-17. században a vidék a vizahalászatáról volt híres. A szabályozások előtt minden centiméternyi szintkülönbségnek jelentősége volt, az egyes felszínformáknak mások voltak az adottságaik és kihasználhatóságuk is az itt élő ember számára. Ezeket a különbségeket a helynevek rögzítették, az azonos néven emlegetett felszínformák (pl. gyűr, sziget, lapos stb.) azonos adottságokat mutattak. A helyi elnevezések gyakran utaltak a területen megtelepedett uralkodó növénytársulásra (pl. Füzes, Rakottyás, Eger, Csóványos [csóványa csalán helyi elnevezése] stb.), amely szoros összefüggésben volt a víz közelségével, a terület vízzel borítottságával. Az 18. század második felében indult folyószabályozások, ármentesítések, a 19. sz. második felében végrehajtott tagosítások, de elsősorban a mezőgazdaság huszadik századi kollektivizálása, a nagyüzemi gazdálkodás térhódítása után a földrajzi nevek jelentős része kiveszett. Megváltozott a falun élő embereknek a földhöz való viszonya, az egyes generációk nem adják tovább a birtokkal együtt a határ neveit sem. Rendszeres helynévgyűjtés először az ármentesítések megkezdése utáni időszakban, Pesty Frigyes kezdeményezésére, 1864-ben folyt a vidékünkön. Az általa felkért községi vezetők azonban nagyon egyenetlen színvonalú munkát végeztek, különböző pontossággal és odafigyeléssel válaszoltak kérdőívére.34 Néhány községi bíró és jegyző mindössze 32 1627-ben egy boszorkányper során Décsy Gáspár tanyi pásztor azt vallja, hogy ha egy tehén véletlenül elmaradt a csordától és beletévedt a nádasba, másnap csak a csontjaira bukkantak, mert felfalták a vadak. Baranyay József: Régi utazások Komárom vármegyében (A legrégibb időktől a múlt század közepéig) In Baranyay József: Nagyobb munkái. Pozsony, 2002,114-115. p. 1811-ben a gútaí elöljárók arra kérik a járási főszolgabírót, rendeljen el vadászatot, mivel „ ...a’ Nagy Szigethi félen a’ Farkasok igen sok károkat tesznek". Kéziratos tanácsi jegyzőkönyv a Gutái Városi Hivatalban 1811-ből, 533. számú bejegyzés (a továbbiakban GVH tjkv 1811, 533. sz. b.). Baranyay József szerint 1897-ben egy tanyi halász még fogott édesvízi teknősbékát. Baranyay József: A régi Csallóköz. (Csallóköz történetéhez). Nagymegyer, 1911,16. p. 33 Bél Mátyás: Komárom vármegye. Pozsony, 1996, 28-29. p. 34 Pesty Frigyes gyűjteménye az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattárában található, és mikrofilmen tanulmányozható. Az általam vizsgált Komárom, Nyitra és Pozsony megyék anyagából a leghiányosabbnak Pozsony megye településeinek helynevei tűntek, pl. Alsószeli községből küldött válaszokat nem találtam. Munkámban a továbbiakban többször idézek a helynévgyűjteményből, ilyenkor zárójelben jelzem a falu nevét, amelynek anyagából idézek, és a forrást, pl. (Ekel, Pesty). 15
