Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Táj és népesség
fél oldalon foglalta össze a települése helyneveit, némelyek viszont oldalakon keresztül, néha ugyan kissé tudálékosan, írták le és magyarázták a határukban található neveket, azok eredetét. Pesty gyűjtésének időszakában azonban már az ármentesítési munkák nyomán megindult a táj arculatának változása, és vele együtt a helynevek feledésbe merülése, mivel a töltések és zsilipek megépítésével, belvízlevezető csatornák ásásával, a rétek feltörésével összeszűkült az ártér, egyre nagyobb területet vontak szántóföldi művelés alá, megváltozott a korábbi gazdálkodás jellege. Erről a régi világról, mint az emberi emlékezettel átfogható múltról számolnak be a jelentések: „...hajdan Ekel határa a' Helységtől kezdve északnak és keletnek - mind rút motsáros erekből állott, úgy annyira, hogy a’ belső kertek aljától kezdve - mind kákás, nádas, zsombékos, sásos részeket lehete látni - még a’ nagy öregséget ért lakosság emlékezik reá, hogy a’ lakó házaktól kiabálták bé a’ gazda asszonyok a’ nádvágókat, s’ egész tavasztól késő őszig hallották a’ vizi madarak kiabállásokat - s' tavasszal azoknak tojássá it tarisznyába rakva, meg telve hordották haza...” (Ekel, Pesty) A helynévpusztulás folyamata egyértelműen kitűnik a korábbi írásos dokumentumokból. A levéltári források közül a legkorábbiak a középkori oklevelek, de számos egyéb, később keletkezett iratanyag is tartalmaz helyi földrajzi elnevezéseket. Külön figyelmet érdemelnek a kéziratos térképek, katonai felmérések és a kataszteri térképek lapjai. Rendelkezésemre áll továbbá néhány lelkes amatőr helynévgyűjtő munkája is.35 A felsorolt források és saját gyűjtésem alapján adok az alábbiakban áttekintést a táj helyneveiről és azok sajátosságairól. A magyar nyelvterületen általánosan elterjedt, hogy két folyó által határolt területet a kisebbik folyóról neveznek el.36 Területünkön ilyenek a Csallóköz, amely egy régebbi Duna ágról kapta nevét, vagy a Csilizköz. Az Árpád-korban ilyen volt a folyómeder-változások miatt értelmét vesztett, mára kiveszett Vágköz, vagy az elhalványuióban lévő, már említett Vízköz is. A területünk helyneveinél megfigyelhető a faluközpontúság. Hasonló adottságú területeket, a hely minőségét köznév fejezi ki, mely magában állva vagy jelzős szerkezettel válik egyedi tulajdonnévvé. Más területet jelent azonban egy gútai esetében, ha Nagy-szigetet mond, mint ha azt egy keszegfalvai emlegeti, mindketten más helyre, más pontra utalnak a saját falujuk határában. Ha a gútai mondja, akkor a Kis-Duna és Vág közötti területre gondol, annak emelkedettebb részére. A keszegfalvai pedig a faluja határának a Vágón túli területére. A gútaiak ez utóbbi területet Keszegfalusi-szigetnek nevezik. A folyóvizeknek is lehetnek eltérő nevei az egyes településeken. Az alsóhatáriak a Kis-Dunát Szőke- Dunának, a gútaiak a Feketevizet Szeli-Dunának is nevezik. Az egyes újonnan létrejött településeket is eltérő néven emlegetik a környező falvak lakói, mintegy utalva a késői kialakulásukra, hivatalos elnevezésük új keletű, a köztudatban még nem rögzült voltára. Alsóhatárt a gútaiak Szelicsárdának nevezik, jelezve, hogy egykor itt, a feketevízi révnél vendégfogadó állt, állandó lakosok csak a 19. század végétől vannak a településen. A 35 Kürthy István bogyai születésű orvos 1984-ben szülőfaluja néhány idős lakosával végzett határjárása nyomán keletkezett feljegyzését a Komáromi Járási Levéltár őrzi, a volt gútai körzeti orvos, Šimboch Béla hagyatékában. Ministerstvo vnútra Slovenskej republiky, Štátny archív v Nitre pobočka Komárno, Fond Mudr. Šimboch - Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma, Nyitrai Állami Levéltár, Komáromi Részleg, Dr. Šimboch hagyatéka (a továbbiakban Komáromi Járási Levéltár, Šimboch-hagyaték). Negyed helyneveiről Nagy Endre készített alapos leírást az ezredforduló táján. Nagy Endre: Negyed bel- és külterületének földrajzi nevei. In Danter (szerk.): Hagyományos gazdálkodás... 233-259. p. Legújabb gyűjtés Varga Árpád: Földrajzi nevek. In Izsák (szerk.): i. m. 381-391. p. 36 Bárth János: A kalocsai szállások településnéprajza. Kalocsa, 1975, 52. p. 16
