Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Összefoglalás
repet kapott a növénytermesztés, az állattartás szerepe csökkent, újabb, igényesebb állatfajták jelentek meg, és az állattartás egyre belterjesebbé vált. A táj arculatában, és ezzel párhuzamosan a gazdálkodásban bekövetkezett változások nyomán az akiok, szállások szerepe is megváltozott. Miután az akiok körüli területek a század végén fokozatosan szántóföldi művelés alá kerültek, állandóan lakott tanyákká alakultak, első időkben a szolgák, majd később egyre gyakrabban a családot alapító fiúgyerekek költöztek ide állandó lakónak. A szántóföld, a növénytermesztés igényelte az állandó kinntartózkodást. A közlekedést, kapcsolattartást a községekkel viszont nehezítette, hogy nem voltak hidak a folyókon. A korábbi állatteleltető szállások azonban nem minden esetben váltak fokozatosan állandóan lakott tanyákká. Negyeden, ahol a zöldségtermesztés, elsősorban a káposztatermesztés vált a legfőbb megélhetési forrássá és kiviteli cikké, a jelentőségüket vesztett akiok a huszadik század harmincas éveire lassan elsorvadtak. A községek belterülete túlnépesedett a 19. század végére, a lakóövezetet körülvevő legelők kiosztását telkek céljából nem engedélyezték a községek vezetői, ez meggyorsította a kitelepülést a határba. A jobbágyfelszabadítás után a tulajdonba kapott egykori telki szántóföldeken újabb és újabb szántóföldi tanyák épülnek. Különösen Gúta tagosítatlan határában tapasztalható ekkor nagymértékű kitelepülés, a kiköltöző fiatal családok a földjükön építették fel házukat, hozták létre saját gazdaságukat. A határ egész területén megjelentek a szétszórt tanyák. Az egykori csoportos állattartó szállások helyén valóságos kis falvak keletkeztek. Gúta határában ilyenek Seregakol és Örtény, a szomszédos Bogya határában Bogyarét, ahol már üzlet, kocsma is nyílt a 20. század elején. Az itt lakóknak kialakulóban volt a saját társadalmi életük. Kápolnák, útszéli keresztek, haranglábak épültek, búcsút is rendeztek. Seregakolban 1905-ben megépítették az első tanyai osztatlan községi iskolát. A gútai határban lakó tanyaiakat szoros gazdasági, családi kapcsolatok kötötték Gútához. Ugyanakkor a féltucatnyi csallóközi falu határához tartozó Rétek saját iskolájuk, templomuk, temetőjük fokozatos kiépítésével inkább az elkülönülés, az önállóság, a sajátos réti öntudat felé mozdultak el. A tanyák harmadik nagy csoportja a folyó menti, ártéri gyümölcsöskertekben jött létre, ahol elsősorban a gútai szegénység telepedett meg. Számukra nem nyílt más lehetőség, mint hogy itt hozzák létre sajátságos, gazdaság nélküli, elsősorban lakóhelyül szolgáló ártéri tanyáikat. Nem kapcsolódott hozzájuk szántóföld, és inkább csak lakóhelyek, semmint gazdasági központok voltak, ellentétben az alföldi jellegű, szántóföldi tanyákkal, amelyek esetében e két funkció sajátos egységet alkotott. Az itt lakóknak a gyümölcsöskertek mellett az ártéri haszonvételek, mint a halászat és vadfogás, gyűjtögetés segítették a megélhetést. Az egykori nagybirtokok parcellázására már az első világháború előtt volt példa (Nagyszeg, Violin), azonban csak az első Csehszlovák Köztársaság időszakában, a földreform nyomán történtek jelentős változások a nagybirtokrendszerben. A nemzeti célokat szolgáló csehszlovák földreform nyomán elsősorban szláv telepesfalvakat hoztak létre, és csupán kisebb mértékben vált lehetővé, hogy az itteni magyar lakosság földet vásárolhasson. Az újonnan parcellázott területeket elsősorban gútaiak vásárolták meg, akik több hullámban települtek ki az egykori környező nagybirtokokra, Kingyesre, Keszegfalvai-szigetbe, valamint Kavára, és alapítottak ott tanyákat. A kitelepülés, a tanyaalapítás folyamata a múlt század negyvenes éveiben érte el a csúcsát. A kitelepülési folyamat arányait jelzi az alábbi néhány adat: 1900-ban a vizsgált 15 településen a lakosság 14%-a élt a külterületen, 1941-ben pedig ez az arány 25,9%, bár ezek egy része majorsági cseléd. Gúta a Kisalföld legnagyobb tanyás településévé vált, ahol 1900-ban a lakosság 22,4 százalé150
