Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)

Összefoglalás

ka, 1941-ben pedig mintegy 4 ezer ember lakott a tanyákon. Ez utóbbi, abszolút számban kifejezett adat a község akkori lakosságának 34,1 százalékát jelenti.

A következő évtizedekben, a 20. század második felében, véglegesen megszakadt a sok évszázados öröklött paraszti életforma, a hagyományos családi gazdálkodás. Az ötvenes évektől a szocializmus négy évtizede alatt lezajlott gazdasági és társadalmi változások véglegesen felszámolták a hagyományos paraszti életformát. A családi üzemek kollektív gazdaságba történt összevonásával azok egyik fontos színtere, a tanya is elveszítette jelentőségét. A gazdasági és társadalmi változások mellett az árvizek, különösen az 1965-ös csallóközi árvíz okozta sok tanya pusztulását. Néhány község tanyacsoportjai esetében elsősorban a határban szétszórt építkezések korlátozásával, illetve a lakóházak csupán rendezett utcákba történő építésének engedélyezésével tanyaközpontokat alakítottak ki. Ezek közül több önálló faluvá fejlődött, pl. Alsóhatár, Vágfüzes, Bogyarét. Az 1989-ben lezajlott rendszerváltás után az emberek részben visszakapták egykori birtokaikat, de családi gazdálkodásba nagyon kevesen fogtak. A fiatalok más életpályák irányába indultak. Ma már a gútai lakosságnak mindössze 6-7 százaléka lakik a tanyákon. A még meglévő házak nagy része lakatlan.

Vidékünkön az elmúlt 250-300 év alatt az alföldi tanyák csaknem valamennyi formája kialakult, létezett. A szórványtelepülések nagyon változatos formái éltek egymás mellett, melyek változtak a természeti és gazdasági környezet változásának hatására. A parasztok külterületi gazdasági telephelyei elsősorban a falvak határában jöttek létre, a környező pusztákon uradalmi majorok alakultak. Korábban létezett falvak határában csupán szórványosan alakultak szállások a kései feudalizmus időszakában, pl. Káván, Lőgörpusztán, Szőlősön. Némely falu szórványtelepülései végigjárták az állatteleltető szállástól az állandóan lakott földműves tanyáig vezető utat, sőt önálló településsé vált némelyikük. A legtöbb szántóföldi tanyaként jött létre a jobbágyfelszabadítás után, illetve a két világháború között a parcellázások nyomán. Felfedezhető még a tanyák egy sajátságos formája: az ártéri gyümölcsösökhöz kötődő, szántóföld nélküli, ártéri tanya is. Ez a sokfajta, gyakran egymás mellett élő szórványtelepülés nagyban hozzájárult lakosság megélhetéséhez, a táj jobb kihasználásához az utóbbi kétszáz évben.

Munkámban felhívtam a figyelmet egy, a vizsgált területünkhöz hasonló természeti adottságokkal és határstruktúrával rendelkező vidékre, a csallóközi Sárrétre vagy Patonyok vidékére, ahol némi fáziskéséssel ugyancsak tanyák alakultak ki, sőt, egy új község is kialakult a szórványtelepülésekből. Ez a terület a néprajzi szakirodalom számára még kevéssé ismert, a folyamatok feltárására további kutatás szükséges.

151