Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Táj és népesség
határolt Vízköznek a peremtelepülése Alsószeli. A Vág alsó folyása mentét a 19. század végén és a 20. század elején Vág-vidéknek nevezték. Az alsó-csallóközi, a mátyusföldi és a Vágtól keletre elterülő vidék is rendkívül gazdag folyóvizekben, elsősorban ezek alakították a terület felszínét. A Kis-Duna, a Feketevíz, a Dudvág, a Vág, a Nyitra és a Zsitva, de a többi kisebb ér is középszakasz jellegű, és az egyik sajátosságuk a kanyargós, meanderekkel teletűzdelt meder. Az állandóan szélesedő kanyarok végül lefűződnek, közben a kanyarok is vándorolnak a folyás irányában. A Duna főárama a Csallóköz vidékén alsószakasz jellegű. Egy évben többször is emelkedhet és apadhat a folyók vízszintje, a Duna évente átlagosan 4-6 alkalommal kilép a medréből. Kisebb víznél a meglassúdott folyók nem tudják a hordalékukat továbbszállítani, hanem a medrükben lerakják. A medrük fokozatosan feltöltődik, zátonyokat építenek, eliszaposodnak. így kiszorulnak saját medrükből, új medret alakítanak ki, ágakra szakadnak. Magas vízállásnál, áradáskor a mederből az ártérre kiáradó víz sok hordalékot visz magával. A durvább hordalékot a folyók mindjárt a meder közelében lerakják, ún. övzátonyokat hoznak létre, majd a partjaiktól távolabb a meglassuló, szétáradó víz a lebegtetett finomabb hordalékot, iszapot is lerakja. A rossz lefolyású laposokban a pangó vizekből az oldatok is kicsapódnak. Ennek a lerakodási folyamatnak köszönhető, hogy a part a meder közvetlen közelében jobban felmagasodott, emelkedettebb, mint a vízfolyástól távolabb eső területek. Az idők folyamán a folyók medrei gyakran elzáródtak, megváltoztatták folyásuk irányát. Ezzel az ártereik felszínét átforgatták, átalakították. A folyók egykori és jelenlegi partjai a lerakódás és a kanyarlefúződések nyomán általában a környezet legmagasabb pontjai. Az itt keletkezett jellegzetes, sarló alakú földnyelvek a legértékesebb területei az ártérnek, így állandó és időszakos megtelepedésre is alkalmasak.30 Ezekre a szárazulatokra a helynevek kapcsán a továbbiakban még részletesen kitérek. A Kisalföld túlnyomó része folyami feltöltésű sík vidék. Felszínét az úgynevezett negyedkori alluviális réteg alkotja, erre rakta rá a Duna a hordalékát, és ezzel a szigetet is feltöltötte. A sík terület a folyamatos, hosszan tartó réteglerakodás és a szelek tevékenysége következtében alakult ki a negyedkorban. A talajvíz a földfelszín közelében 2-3, a mélyebben fekvő területeken 1-2 méter, sőt gyakran néhány ásónyom mélységben található. A Felső-Csallóközben a könnyebb homokos talajok dominálnak, az alsó-csallóközi részen és Vág, valamint a Nyitra mentén inkább agyagos talajok találhatók. Az alsóbb rétegekben a Felső-Csallóközben elsősorban kavics található, Guta környékén homok és apró kavics alkotta rétegek váltakoznak homokos agyagrétegekkel. Ez utóbbiak mélysége a 100-180 métert is elérheti.31 Éghajlat szempontjából a környék a meleg, száraz körzetbe sorolható, a mérsékelt tél és a nyári hosszabb napsütés a jellemző. Az évi csapadékmennyiség 500-600 mm. Az uralkodó szélirány az északnyugati és a nyugati. Az évi átlaghőmérséklet 9,3 Celsius fok. A határ ma nagyrészt fátlan, távolról egyhangúnak tűnő, sík búzatermő vidék. A természeti környezetre hatással volt az intenzív mezőgazdasági termelés, az erős szél- és vízerózió. Néhány helyen a jó minőségű kavics és homok bányászata is hozzájárult a kör30 A Duna mentén, Tolna és Baranya megyében hasonló természeti, vízrajzi jelenségekre hívja fel a figyelmet Andrásfalvy Bertalan nagy munkájában. Andrásfalvy Bertalan: A Duna mente népének ártéri gazdálkodása. Ártéri gazdálkodás Tolna és Baranya megyében az ármentesítések befejezése előtt. 2007. 31 A szlovák szakirodalom gutái rétegeknek (kolárovské vrstvy, kolárovská formácia) nevezi ezt az altalaj-szerkezetet. Magula: i. m. 14. p. A Csallóközben a kavicsos talajt kövesnek nevezik, pl. Köveslágy (Guta határában; Pesty Frigyes helynévgyűjteménye). 14
