Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Aklok, szállások, tanyák
lete, ahol az istentiszteleteket tartották, korábban üresen állt, többnyire egy családi házban jöttek össze az idősebbek istentiszteletre. A fiatalok nem maradtak meg a faluban, új ház alig épült, a lakosság száma egyre csökkent. Többen ingáztak Vágsellyére és Galántára az ipari üzemekbe. A 125 aktív dolgozóból azonban 1980-ban 83-an még mindig a mezőgazdaságban dolgoztak.512 Némi változás csupán az 1989-es forradalmi események után állt be. 1990-ben már megtartották az önkormányzati választásokat, létrejött újra az önálló község. Hamarosan újra megnyílt a kisiskola a községben. 1998-ban végre megfelelő vezetékes ivóvizet kapott a falu. A kedvezőtlen folyamatok, mint a fiatalság elvándorlása, azonban tovább tartanak. Munkalehetőség a mezőgazdaságon kívül alig van a faluban. Mára a lakosság száma egyharmadával csökkent az 1961-es létszámhoz képest. Az itt maradottak azonban büszkék a falujukra, és ragaszkodnak az önállósághoz. Ebben látják életkörülményeik jobbra fordulásának zálogát. A tanyák pusztulásában a gazdasági és társadalmi változásokon kívül az árvizek játszottak jelentős szerepet. Az első nagyobb csapás 1952-ben érte a Vág bal partján elterülő tanyákat, mikor Kamocsánál gátszakadás történt, és a déli irányban lezúduló ár sok tanyát elöntött Gúta, Keszegfal va i-sziget, Kava területén. A legnagyobb csapás, amely úgyszólván elsodorta a csallóközi tanyák nagy részét, 1965-ben, a dunai árvízkor érte a szórványtelepüléseket. A módfelett esős tavaszi időjárást követően egyre emelkedett a Duna vízszintje, heteken át rendkívül magas vízállás volt, és bekövetkezett a huszadik század egyik legnagyobb árvízkatasztrófája a térségben. Először Komárom alatt Patnál szakadt át a gát 1965. június 15-én. A környező terület itt a Duna felé lejt, és a magas part, valamint a Nyitra folyó töltése megakadályozta az ár szétterülését nagyobb területen. így is mintegy 10 ezer hektár került víz alá. Az átszakadt gátat nem próbálták kijavítani, eltömni, a területet gyakorlatilag a sorsára hagyták, Komárom városának megmentésére összpontosítottak. A folyó szintje azonban nem csökkent. Két nappal később következett be a nagyobb katasztrófa, amikor 1965. június 17-én a csicsói gátőrház közelében, a kulcsodi határban a folyó átszakította a gátat. A víz kiáramlását az átszakadt gáton keresztül csak 11 napi kemény munkával tudták megállítani. Közben 1,1 milliárd m3 víz áramlott ki, és 55 ezer hektár területet öntött el a Csallóközben.513 A hadsereg alakulatainak bevetésével 46 községből 53 693 embert evakuáltak, és több tízezer háziállatot szállítottak el. A víz megmutatta erejét, és szemmel láthatóvá tette az Alsó-Csallóköz legkisebb szintkülönbségeit is. Mivel a terület a Dunától észak-északkeleti irányba, a Kis-Duna felé enyhén lejt, a víz hamarosan elérte a központi emelkedést, illetve az ezen haladó Komárom-Pozsony vasúti töltést, amely némileg lefékezte az ár terjedését. Bogya közelében a Zsemlékesitónál ez a központi hát megszakad, így bogyai kanálison keresztül gyorsan áramlott a víz, és tulajdonképpen megkerülte ezt az emelkedést. A vasúti töltést is hamarosan több helyen elmosta a víz, majd tovább terjedt, mígnem június 25-én, a gátszakadást követő nyolcadik napon elérte Gútát, Csehszlovákia akkori legnagyobb faluját. Nagymegyert, Komáromot és Nemesócsát ideiglenes körgátak építésével sikerült megvédeni, a falvak többségét azonban elöntötte az ár. Az árvédekezési munkák alkalmával a bálványszakállasi homokdomb nagy részét elhordták a homokzsákok töltésére. A védekezési és mentési munkálatokat hátráltatta a tapasztalt vízügyi szakemberek hiánya és a szervezetlen512 Štatistický lexikon obcí ČSSR. Praha, 1982, 1040-1041. p. 513 Povodeň na Dunaji v roku 1965. Bratislava, 1969, 41-43. p. 143