Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Aklok, szállások, tanyák
te az egyetlen munkalehetőséget és megélhetést jelentette. Létbiztonságot nyújtott, és az 1970-es évek közepétől - a mezőgazdaságban fektetett állami támogatásoknak köszönhetően - növekvő jólétet a vidéki lakosságnak. A szövetkezet a pénzben adott béren kívül más, természetbeni juttatásokkal is segítette a tagjait és az egész falut. A szövetkezeti vagyont az ott dolgozók közös tulajdonként kezdték értelmezni. Természetes magatartásnak számított, ha a munkanap végén a dolgozó valamennyit elvett és hazavitt abból, amivel aznap éppen foglalkozott. Általánossá vált az a magatartás, amely szerint „aki nem lop, az a saját családját károsítja meg”.505 Az 1960-as és 1970-es években sok új ház épült a falvakban. Utak, közművek épültek, a falvak képe megváltozott. A régi, a telkeken sorban elhelyezkedő téglalap alakú épületek helyett megjelentek a négyzet alaprajzú épületek, melyek téglából, falazóblokkból készültek, az 1970-es évektől emeletes családi házak is épültek. A magángazdaság felszámolásával egyre kevesebb gazdasági épületre volt szükség a telkeken. A vasból készült kapuk, téglából falazott kerítések váltak jellemzővé a korábbi deszka- vagy sövénykerítések helyett. A lakosság megtanult együtt élni az állandó áruhiánnyal, az elégtelenül működő gazdasággal, és megteremtette az igényei kielégítésének lehetőségét a fekete- és a szürkegazdaságból. A fusi és a mezőgazdasági háztáji jelentős bevételt jelentett egyes családoknak. Vidékünkön az 1960-as évek végén kezdődött az intenzív háztáji gazdálkodás, a zöldségtermelés. A legtöbb helyen először kerti szabad földben paprikát, fokhagymát, vöröshagymát termeltek. A hetvenes években alakult ki az itteni lakosság körében a fóliasátrak alatt történő nagymértékű zöldségtermesztés. A fóliasátrakban jelentős mennyiségű zöldség, elsősorban uborka, paradicsom és paprika termett. A szabad földben nagyon elterjedt a dinnyetermesztés, ebben, a hagyományaikra támaszkodva, a negyediek jártak elöl. Miután a falvak nagy részébe bevezették a gázt, télen fűtötték is a fóliasátrakat, így már a kora tavaszi hónapokban megjelentek az áruikkal a piacokon. A termékek egy részét az állami felvásárló központok mellett az északi vidékeken értékesítették, saját járműveikkel hordták a szlovákiai nagyvárosok piacaira. Erről a tevékenységről sajnos nincsenek számszerű adataink, a központi statisztikák nem adnak valós képet a hetvenes és nyolcvanas évek háztáji termeléséről. Az egyes családok megélhetése szempontjából nagy jelentősége volt a „fóliázásnak”. A munkahelyen végzett munka mellett a családok szinte minden munkabíró tagjának bevonásával végzett tevékenységből szerzett bevételből egészítették ki jövedelmüket, és teremtettek maguknak magasabb életszínvonalat.506 Érdekes színfoltja ennek a háztáji termelésnek, hogy a szabadföldi zöldséget, elsősorban dinnyét termelő parcellák mellett épületek jelentek meg. A saját földjükön gazdálkodók bódékat építettek a szerszámaiknak, nyáron néhány éjszakára kint is aludtak, őrizték a termést. Sokféle épület tarkította a határt, deszkából összeálított, vasból előregyártott, műanyaglemezekből, fóliából összetákolt kis épületektől a lakókocsikig terjedt a paletta. A negyediek, farkasdiak közül sokan béreltek földeket dinnyetermesztésre Gúta határában, némelyikük nádból ügyes, ideiglenes dinnyecsősz kunyhókat épített a földek szélére. A mezőgazdaságban főállásban dolgozók száma azonban jelentősen csökkent az ötvenes évektől. A háború utáni években a helyi lakosság jelentős része távoli vidékeken kere-505 Lásd „Aztán meg úgy megszerettük a jéerdét!" c. fejezetet Kocsis: A gazda, a családja... 96-106. p. 506 A fóliázásról lásd Kocsis: A gazda, a családja... 103-104. p. és Gaucsik István: Az első köztársaságtól a rendszerváltásig. In. Izsák (szerk.): i. m. 222. p. 140
