Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Aklok, szállások, tanyák
A mezőgazdaság kollektivizálásától az ezredfordulóig A háború utáni Csehszlovákia gazdaságában és társadalmában gyökeres változások indultak el már 1945 októberében, mikor Beneš elnök dekrétumai nyomán megkezdődött a bányák, a bankok és a nagykereskedelem államosítása, valamint a második földreform. A német és a magyar kisebbség kollektív bűnösségét negállapító dekrétumok pedig lehetővé tették, hogy több millió, nem szláv nemzetiségű lakost megfosszanak állampolgárságától és vagyonától egyaránt. Az ezt követő szűk ötven esztendő alatt vidékünk lakossága megérte a hontalanság éveit, a mélyreható gazdasági és társadalmi változásokat, két rendszerváltást és Csehszlovákia szétesését. A huszadik század második felére államjogi és közigazgatási szempontból is a nagy horderejű változások voltak jellemzőek. Négy alkotmányt fogadtak el ebben az időszakban, az ország területi felosztása is sok változáson esett át. A háborút követően az első években a községeken kívül csak a kis járások léteztek. Az új Nagymegyeri járáshoz tartozott falvaink közül Bogya, Hodzsafalva - 1951-től új nevén Lipové -, Ekecs, Apácaszakállas, Lakszakállas, Tany és Nemesócsa. A Komáromi járásba sorolták be Megyercset, Keszegfalvát, Gútát és Ekeit. Az Ógyallai járás része maradt Martos és Naszvad. Alsószeli a Galántai, Negyed a Vágsellyei járáshoz tartozott. A közigazgatás terén „a nép által választott” nemzeti bizottságok vették át a községekben, járásokban az irányítást. A szovjet csapatok bevonulása után a kisebbségek lakta falvakban először komisszárokat neveztek ki, akik rendelkeztek a nemzeti bizottságok minden jogkörével. A magyarok lakta vidékeken nem hoztak létre nemzeti bizottságokat, a kassai kormányprogram értelmében néhány hónap után került sor közigazgatási bizottságok kinevezésére. A szlovák belügyi megbízott által kinevezett helyi közigazgatási bizottságokban csaknem kizárólag szlovák nemzetiségűek kaptak helyet, a magyarok nem rendelkeztek állampolgársággal, így a közügyek gyakorlásában, az országos választásokon sem vehettek részt. Csehszlovákia Kommunista Pártjának (CSKP), amely a háború után a szovjet jelenlét révén is egyre nagyobb befolyást szerzett a társadalom minden területén, alapvető célkitűzése volt a kizárólagos hatalom megszerzése. Ehhez elsősorban a munkástömegeket igyekezett megnyerni a demagógiával határos szociálpolitikája révén, amelyet összekötött a kisebbségek, elsősorban a németekkel szembeni sovinizmussal. Mikor 1948 februárjában a kommunista puccsot követően a kormány kizárólag kommunistákból állt össze, beköszöntött Csehszlovákiában a nyílt diktatúra korszaka. A kommunisták gyorsan előkészítették az új alkotmányt. Az 1948-ban elfogadott alkotmány értelmében államosítottak minden 50 főnél többet foglalkoztató üzemet és 50 hektárnál nagyobb földbirtokot. A bányák, bankok és a nagykereskedelem államosítása, illetve a földreform után következett a magántulajdonú kis- és középvállalatok felszámolása. Az állam a kis- és középvállalatokat szocialista nagyvállalatokká alakította, vagy szövetkezetekké szervezte át. A gazdasági vállalatok kizárólagos létrehozója az állam lett. Ezzel függött össze a családi gazdaságok felszámolása, az agrárágazatban foglalkoztatottak számának nagymértékű csökkenése, a lakosság vidékről a városba áramlása, a nők munkába állása, a többgenerációs családok szétesése. Ezzel párhuzamosan megjelent az új technokrata és bürokrata pártapparátus rétege. Minden tevékenységet a demokratikus centralizmus elvének rendeltek alá, amely a gazdaságnak a CSKP gazdasági terveinek történő alárendelését jelentette. Az alkotmány nyíltan életbe léptette a proletariátus diktatúráját, amelynek ideológiai élcsapata a CSKP volt. A szólás, a sajtó és a kutatás sza136
